Dr. Eisler Mihály József: Aubrey Beardsley művészete és egyénisége (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

8

ösztöne, a mikor a tékozló meggondolatlanságával odadobta magát művészetének. És a mikor lehunyta szemét örökre, csakugyan elérte azt, a mit akart: mondókájának végére jutott. Lángelméjének valamennyi titka, akárcsak egy rakétának ezernyi sziporkája, kipattant. Szállt, mig a világ meglátta.

Fejtegetésemben szükségkép foglalkoznom kell külön Aubrey Beardsley rajzmodorának látható és kézzelfogható igazságaival, rövidesen stilisztikájával, hogy utóbb rátérhessek lapjainak eszmei tartalmára. Miután pedig a stilus jóformán foglalatja, keretje az ideának, vele kezdem a jellemzést. Alig egykét lap megtekintése után feltűnik, hogy Aubrey Beardsley csak a szabad, a rajzmezőn akadálytalanul végig lendülő vonalat szereti, ezt a nyugtalan, irányát minduntalan változtató elemét a rajzolásnak. Hevességének és művészi indulatosságának mi sem felelhetett volna meg jobban. Egymaga az a tény, hogy a látott jelenségek — lehetnek azok a valóságból testiesen kiszármazottak, avagy csak a lelkiektől megszállt phantázia szülöttjei — vonalakká formálódnak, stiláris alakítást jelent. Ez esetben a vonal, mint művészi konventió, elvállalja a rajzoló benső hitének szóvátételét. Igaz, hogy a kifejezésbeli eszközök száma vele a legszűkebbre szorul, de az adott korlátok közt annál inkább fejlődhetik