Dr. Eisler Mihály József: Aubrey Beardsley művészete és egyénisége (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

6

már kezdettől fogva, oly kísérteties biztonsággal, a vonalbeli megnyilatkozás oly eredetiségével, hogy munkásságának szemlélője kénytelen megcsudálni érte. Bárminő előzetes tapasztalat nélkül, a szemléletekből és élményekből kifakadt tudás híjával, érzelmei részére mindjárt talált tartalmi gazdagságot és stílust is. Van frazeológiája és fordulatos kifejezési modora már az első vonalpróbálkozások idejében. Ötletei és összetett lelki folyamatokra utaló ideái meghökkentik az embert. Hitetlenséget keltenek. A kétkedés hangján kérdezzük: szunnyadhat-e a virulásnak induló ifjúságban annyi mérhetetlen erő? A pubertás évei tartalmaznak-e ily nemes erjesztőanyagot? Mintha erről csakugyan biztosítana bennünket Aubrey Beardsley. Fejlődött ő is, de hihetetlenül gyorsan és végső munkáinak egyéni szépségei, szokatlan meglepetései ott rejtőznek csökevényesen már az első alkotásokban. A tapo- gatódzás idejét és kényelmetlenségét ő nem érezte. Az, a mit a «művészi holtbizonyosság ösztönének» neveznék, annak külön jól funktionáló szerve működött Beardsley-ben és sohasem tűrte, hogy oly utakra tévedjen, melyek individualitásától félreestek. Közeli halálának sejtelme arra késztette, hogy különben is heves temperamentumának ütemét, menetét gyorsítsa. Hiszen kilencz éve sem maradt, hogy az