Nádai Pál: Az angol szociális művészetről (Az Orsz. Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1910)

6

rokon. Még azzal a nagy kényelemmel élnek, mely egy szabad angol polgárt Erzsébet királynő uralkodása óta megillet és még nyugodtan eszik azokat a bőséges reggeliket, amelyek oly jóízűen megismétlődnek az angol regényekben minden fejezetben.

És ekkor jön Ruskin, akivel minden eszmefutta- tatást el kell kezdeni, mely a mai Anglia szociális, vagy művészi kialakulására vezet. Egy nyugodt, szép ősz fej jelenik meg a század közepén a sziget- ország felett, esztétikus, műtörténetíró, szociológus, nemzetgazdász és biológus, egyben — «a szépség követe» — mintMuther mondja. Ezerszer mosolyog felénk ez a fej. Ha nyári délután egy hűvös velencei templomba tévedünk: komoly, karcsú angol lányok piros könyvein látjuk, mert lehetetlen őket elképzelni, ezeket az angol lányokat, úgy, hogy ne a Ruskin szemével nézzék Velence köveit. Vagy ha Sheffieldben járunk és ott, ahol legnagyobb a gyárvárosi nyomorúság, a szellemi elhagyatottság, az embert demoralizáló butaság és piszok, egyszerre egy zöld lombbal befutott múzeumba fordulunk be, ahol primitiv olasz festők, csodásszínű kagylók, pompás virágok és rozsdás alabárdok hívják be a munkást. Vagy, ha egy csendes téli estén leánynevelésről akarunk érdekes, gyengéd feljegyzéseket