Nádai Pál: Az angol szociális művészetről (Az Orsz. Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1910)

2 6

könyösen kitartanak még a legmodernebb angol iparművészek is. Még ők is mind valami dermedt félelemmel állnak a gyárral szemben. Még az ő érzésükben is a kornak pusztító géniusza a dübörgő gép.

A nagyszerű szimfóniából tehát, melyet Ruskin papírra vetett és Morris instrumentált, hiányzik még egy melódia: a gyár ritmusa. Sejtelmünk, hogy ezt a melódiát maga az idő fogja belehozni a szimfóniába. Hisszük, hogy itt a szépségeknek egy olyan világa is lesz egykor, mikor a harminc krajcáros szövet is művészi igényeket fog tudni kielégíteni, mikor a falusi kis házban is az a Behrens-csillár fog világosságot és művészetet sugározni, amelynek százezer testvére lóg még a világon.

E pontnál hadd említsem még meg utolsónak Önök előtt a nagy belga iparművész és szociál- reformáló nevét : Henry van de Velde-ét. Hiszen ő is a szépségnek egy követe, mint Ruskin, de ő a jövő harsonáját fújja. O a gyári munka szépségének heroldja. Egy szép bútordarab, egy jó könyv- szekrény, egy finom cserép neki is probléma, a jóságnak, a kényelmes életnek, az emberies létnek valamely problémája. De neki minden, minden csak célszerűség, napok és éjszakák fáradságába