Nádai Pál: Az angol szociális művészetről (Az Orsz. Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1910)

kell lennie egy ilyen városban, ami a modern munkásjólétet, a munkás egészségét, épülését, nevelését és gyönyöreit szolgálhatja. Az egész város azt a gondolatot fejezi ki, hogy egy munkásvárosnak csak egyötöd része legyen beépíthető, négyötöde kertnek és mezőgazdaságnak szabadon hagyandó. Képzeljenek el egy várost, melyben nagy, messzenyúló rétek, parkok választják el a füstölgő gyártelepeket a lakott résztől. És képzeljenek ej néhány száz festőién változatos cottage-t, amelyek nem szorosan egymásra vannak építve, hanem mindegyikhez kert, művelésre való föld és egy kis majorság is tartozik. Emberek lakják e házakat és nem elgyötört páriák, mint a mi szomorú külvárosi bérkasz árny áinkát. Emberek, akiknek megadatott emberi módon élni, két-három családnak egy házkomplexumban, virágos, tágas, függönyös ablakok mögött; emberek, akik csinos, nyugodalmas, új bútorok közé mennek ide lakni, akikhez platánfák bólintanak be reggel és akik violát gyomlálhatnak napi munkájuk után. Gyárosok, gazdag kapitalisták voltak, akik Bournvilleben, Sunlíght-ben az első effajta kísérleteket tették. De Angliában, Amerikában, Belgiumban, mindenütt, ahol gyors egymásutánban kipattannak az anyaföldből ezek a modern városok, egy nagy gazdasági öntudat is felébredt