Fábián Gyula: A népi szövés művészete (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1911)

33

De látunk merészebb kísérleteket is.

A technika fejlődésével bizonyos dekadens törekvés lép fel. A szövőmester szinte naturaliszti- kusan igyekszik kifejezni az egyes motívumokat. Állatokat, virágokat, de mindenütt belecseng a természetes geometriai elv, elárulva azt, hogy a mester a geometria és az anyagszerűség hatása alatt áll.

Mikor a mester ez alul szabadulni igyekszik, szövött munkájával a festmény finomságait majmolja, nagy Ízléstelenséget követ el, kicsufolja, pellengérre állítja a szövésnek azokat a tulajdonságait, a melyek a szövött remekeknek a legsajátosabb, legértékesebb jellemvonásai.

Szövött munka dekorativ legyen. Ha ez hiányzik belőle, akkor hiányzik belőle a szövőgondolkozás lelke, stílustalanná, korcsalkotássá válik.

Azért örökszépek a népi szövés alkotásai, mert hiányzik belőlük a rafinéria, meg van bennük a naivság, a mely nem vét az anyagszerűség ellen, sőt inkább merit, táplálkozik belőle.

A népi művészetet befolyásoló momentumok közül a harmadik: a faji vonás, mely szintén megnyilvánul a népi szövésben.

Az ősszellemtől motivált rajzok minden népnél egyformák. A mai gyermek rajzai azonosak, azok3