Fábián Gyula: A népi szövés művészete (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1911)
'3 szők egymással derékszöget alkotnak. A befonás úgy történik, hogy az első vessző a fölállított karók közül az első alatt hatol a fonadékba. Innen felhozom a második fölé, innen a harmadik alá . . , és így tovább. A második vessző az első karó fölött kezdi el ugyanazt az utat és éppen úgy halad tovább, váltakozva, a mint már azt láttuk. A harmadik bélvessző útja azonos az elsőével, a negyedik a másodikéval. Ebből látjuk, hogy a páratlan számuak mind egyformán haladnak, épp úgy, mint a párosak is teljesen egyértelmüleg helyezkednek el. Ha p. o. az első bélvessző az első karó alatt kezdi meg útját, akkor minden páratlan bélvessző az első karó alá kerül. A sövényfonásban követett eljárás tehát azonos a szövés elvével. A sövény-fonás a legősibb foglalkozások egyike. Éppen ilyen régi dolgok a tartós növényi rostokból font gyékények és szövethez hasonló textilmunkák, mint a milyeneket a svájczi czölöpépítmények leletei közt találtak. A vadnépek fonással ma is állítanak elő szövethez teljesen hasonló munkákat, a melyek merevebbek ugyan, de teljesen azt a czélt szolgálják, a melyet a szövetek. Ruhát készítenek belőlük.
