Fábián Gyula: A népi szövés művészete (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1911)

követelő rendszer van, melyet az állat ösztön- szerüleg bír, az ember pedig érti és kifejezni is képes.

Hogy az állatok ösztönszerüleg végeznek szövéshez hasonló munkát, a madarak fészkét hozom fel példának.

A legtöbb madár fészkének összeállításában a fonást (a fonás legősibb alakját) látjuk kifejezésre jutni. Növényi szálakat raknak össze, úgy, hogy azok összeálló anyagot alkotnak. Először egymás mellé és fölé helyeznek szálakat, majd újakat dugnak közéjük, hogy szerte ne hulljanak.

Épen úgy, mint a szövésnél.

Paszlavszki József egy helyen a szövő madarakról p. o. így ír :

— «A szövésnek legnagyobb mesterei a trópusi vidékeken élő szövő madarak. Ezek valóságos takács műveket, valóságos szöveteket alkotnak, melyeknek alkotó szálai százszor meg százszor vannak egymáson keresztül-kasul fűzve, hurkolva, át meg átfonva a legszabályosabb alakban».

Persze mi erre nem támaszkodunk.

Tüzetes, kritikai vizsgálódás dönthetné el csupán, hogy ezeknek a madaraknak a fészkében határozottan ki van-e fejezve a szövés elve? De hogy a fészekszövő madarak munkájában értelem van és ha