Szőnyi I. László (szerk.): Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum és Iskola könyvtárának czímjegyzéke (Budapest, 1913)
Előszó
VIII Előázó tárunkat látogató közönség nem oly czélból keres könyveket, hogy azokat elolvassa, hanem vagy meghatározott iparművészeti tárgyak iránt érdeklődik, azoknak stílbeli alakulásai és a múltja tekintetében kívánja magát tájékoztatni, vagy valamely megszabott feladat megvalósításához kutat segédeszközök után, saját fantáziáját új benyomások felvétele által munkára kívánja ösztökélni, a lelkében esetleg homályosan élő gondolatokat és terveket megtestesíteni. Ily természetű tevékenységhez az olyan lajstrom, melyben mindössze czímei találhatók a munkáknak, nem elegendő, kivált akkor nem, amikor e czímek legtöbbször idegen nyelvűek, a dolog természeténél fogva azok, mert hisz a magyar irodalom, amennyiben iparművészetre vonatkozik, számba sem jöhet a külföldi irodalom gazdagságához képest. Közönségünk tehát, mikor a régi czímjegyzéket forgatta, tulajdonképen tájékozatlanul állott a rendelkezésére bocsátott anyaggal szemben. Nyilvánvaló volt, hogy könyvtárunk csak abban az esetben fog haszonnal dolgozhatni, az évek során át gonddal s áldozatok árán gyűjtött nagybecsű könyvek és folyóiratok csak úgy fogják rendeltetésüket betölteni, ha a látogató azok czímét nemcsak megérti, hanem egyúttal azt is azonnal tudja, hogy mit tartalmaznak. Ezt a munkát: a czímek lefordítását, a tartalomnak magyarázatokkal kisért felsorolását eddig a könyvtári tisztviselők esetről-esetre végezték; ők segítették a látogatókat megtalálni azt, amit keresnek. Ámde ez a tevékenység a nálunk meghonosodott forgalom mellett akkora időveszteséggel járt, a tisztviselőket annyira igénybe vette, hogy e gyakorlatot továbbra is fenntartani lehetetlen volt. Gondoskodni kellett ennélfogva oly megoldásról, mely lehetővé teszi, hogy a közönség a czímjegyzék keretében, segítség nélkül eligazodjék, saját maga kereshesse meg a neki legjobban megfelelő munkát, ugyanakkor pedig a
