Vasművesség (Budapest, 1932)
Dr. Bárány Istvánné - Dr. Oberschall Magda: A régi vasművességről
1755—56 táján keletkeztek s melyeknek mindkét oldalán egyformán plasztikusan kiképzett, rocaille-os részletformái között a párhuzamos rácsoknak már semmi nyoma sincsen. Az egri kapuk a kovácsoltvasam vességiinknek «Spitzenleistung »-ját jelentik úgy technikai, mint művészi téren. Mindazonáltal nem állanak egyedül a magyar vasmüvesség történetében. A vidéki városaink szebbnél-szebb vasmunkákkal népesültek be a XVIII. században, különösen Pozsony, Eger és Győr, ez a három tipikusan barokk, magyar város. A pozsonyi Esterházy-palota kovácsoltvaskapuja, erkély- és ablakrácsai, az eszterházai rácsok, az egri érseki palota rácsai, a pécsi kanonok-sírokhoz vezető' rácsos kapu, a tihanyi apátság oltárrácsozata, a kőszegi XV. és XVI. Lajos korabeli cégértartók mind megannyi hirdetői magas nívójú vasmuves- ségünknek. Az Iparművészeti Múzeum kiállított anyagában természetesen nagyméretű vasrácsok, vaskapuk nincsenek. Csupán két vaskapu felső részét láthatjuk ott, az egyik átlós rácsozatának közepén aranyozott angyalfejjel, a másik rojtos lambrequin- dísszel; mindkettő a XVIII. század első feléből származik, az egyik 1721-es évszámot visel. Vannak ezenkívül barokk és rokokó cégértartók, melyeknek aszimetrikus kartus- vagy rocaillealapformája szabadon és kötetlenül van elborítva plasztikus indás-virágos dísszel, s az egésznek valami hihetetlen mozgalmas és gazdag jellege van, amit a ráakasztott cégér még fokozott. Különösen figyelemre méltó egy nagy, kulcsot ábrázoló cégér, egy nagyszebeni cégértartó és ablakrácskoronázó dísz. Érdekesek a barokk ablakrácsok, alul kidagadó, konzolalakban hajlított párhuzamos rűdjaikkal és finom takarékossággal, csak a tetejét és keskeny oldalait elborító dísszel. A zár, az ajtókopogtató és fogantyú a XVIII. században egészen tért veszít s a vas- művesség most kizárólag építészeti célt szolgál. Elérkezve a Louis XVI. és empire világába, a vasrácsok a régi, merev szigorúságukba estek vissza. Van egynéhány kiváló emlék e korból is pl. a párizsi École Militaire és a Palais de Justice kapuzata, vagy néhány magyarországi, kőszegi, cégértartó, de ezeknek szépsége csak a felépítésben a formák szigorú zártságában érvényesül, nem a játékos, könnyed, felbontott részletekben, melyeknek a kor ízlése nem kedvezett. E rövid történeti áttekintés is mutatja azt, hogy a magyar vasmüvesség négy évszázadon át nemcsak hogy állandóan lépést tartott a külföldi fejlődéssel, hanem új és eredeti felfogású emlékekkel is gazdagította az európai vasmüvesség történetét. Dr. BÁRÁNY ISTVÁNNÉ, Dr. OBERSCHALL MAGDA 6
