Radisics Jenő: Képes kalauz a gyüjteményekben (Budapest, 1885)
VII. Terem. Bútorok, fafaragványok, belső s a szobrászat körébe tartozó díszítések csont, kő, fa és stukkóból
68 A négy apró, esztergályozott lábakra állított szekrényke alakja kissé lapos tagozatlan koczka. Két csuklóban járó ajtaját majdnem azonos, vékony, elefántcsont által bekerített kisebb és nagyobb négyszögekből álló díszítmények szegik be. Ezekben fenn, és lenn szárnyas állatba végződő lombokat, a két hosszú oldalon szárnyas cherubfejjel ékes díszedényeket, a többiekben pedig részint gyümölcskötegeket, részint virágokat látunk. Az ajtók közepét négyszegletű keretben, egy-egy allegorikus nő alak foglalja el. Jobbról Venus, balkezében nyilat, jobbjában füstölgő szívet tart; utána íjjas és puzdrás Amor felemelt kezekkel szalad. Balról, bő ránczokba omló ruhával fedett mértékletesség áll, s egy jobbkezében levő kancsóból serlegbe, melyet bal kezével tart, folyadékot önt. Jobb lábát felborított díszedényen pihenteti. Az elefántcsont díszítmények vésett vonalakkal árnyékolvák, melyeket fekete festékkel töltöttek ki. A sarkokon öntött művű áttört s ezüstölt foglalványok, melyek az oldalon alkalmazott fülekkel együtt, később lőnek a szekrényre rakva. A szekrényke egyszerű formájával, ízléssel componálva, a XVII. század közepe tájáról való. Az alakok igen csinosan vannak megrajzolva, mozdulatuk és kivitelük jó mintára vall; csak a díszítmények kissé durva kezelése kifogásolható. Az ablak mellett külön állványon, — 6. sz. - gazdagon, többféle fából faragott, áttört és elefántcsonttal kirakott fiókos chinai szekrény. Vele szemben egy másik szekrényke tűnik fel, ébenfából való, diszítményei mahagóni és palisanderfa, melyhez klárisok- s félékkövekkel járulnak. A két ajtón egv-egy japáni elefántcsontlap, színes gyöngyházzal és teknősbékahéjjal kirakva. Előtte vörösbőrrel bevont tölgyfa-szék, br. Hirsch ajándékai közé tartozik. A termet elválasztó ív túlsó oldalán, kiváló nevezetességgel bír a 7. sz. Szőnyeg, nyírott színes gyapjúból szőve, virágokkal és oszlopokkal díszítve. H. 170, sz. no. Persa, XVI. század vége. Erdélyből származik. Szélén keskeny, egyes virágokkal díszített, ezen belül szélesebb szegély, melyben vörös alapon sok szirmú, különféle színű rózsákat látunk. Közepén fehér, s három kettős oszlopra támasztott ívezettel ékes, melyet fenn egyenes vonal fejez be, alapúi szolgálván díszedényből kinövő virágtőknek. E szőnyeg sok hasonlóval együtt Erdélybe valószínűleg a török foglalás idejében került. Ritkaságánál és szép rajzánál fogva igen értékes. Előtte a muzeum bútor-gyűjteményének kiváló darabja a 8. sz. Szék. Diófa, domború és áttört faragványokkal díszítve. Ülésén vörös-barna, részben nyírott selyem-bársony betétek. Hátán hasonló szövettel ékes párna. M. 1*17. Olasz munka, XVII. század eleje. Ezen, az olasz művészet hanyatló korából való, de azért erőteljesen, sőt helyenként szépen faragott szék négy lába, — a két hátsó meghosszabbításában a támlát képezi — síma, négyszegletű páleza, alul levelekkel, két külső oldalán pedig hullámos felületű léczekkel díszítve. A támlán belül szintén ehhez hasonló léczek alkalmazva. Két-két azonos kötés fűzi a lábakat egymáshoz. Az első és hátsó áttört lombdiszítés közepén mascaronnal; a két oldalsó át nem tört s domborúan faragott gyümölcsös fűzért példáz. Az a kötés, mely a támlán van, az oldalt lévőkhöz hasonló. A támla csúcsán angyalfejet látunk. Két szárnya kettős s úgy alul, mint a fej felett csigába tekerődzik. Elől redőzet, mely a fej alatt gyümölcsköteggel van megrakva. Ülése és háta igen szép félig nyírott, egykor igen meleg, most már kopott vörösbarna selyem-bársonynyal (velours ciselé) van bevonva, úgy, hogy ez újabb eredetű selyem között keskeny betéteket képez, melyeket a varrásokon selyem paszománt szegélyez.
