Radisics Jenő: Képes kalauz a gyüjteményekben (Budapest, 1885)
I., II. Terem. Fémipar. Öntött és kovácsolt vas, fémmel berakott munkák. Keletázsiai és renaissance bronzöntvények. Zománczolt ötvösmunkák és ékszerek, galvanoplastikai másolatok. Érmek és apróbb domborművek, könyvkapcsok, sarkok, gombok, és ó-egyptomi istenségek
I Előtte faszekrényke festett zománczlapokkal díszítve. XVIII. század. N. M. 1. A második polczon a muzeum egyik legkiválóbb darabja: 12. sz. Tányér, festett zománczczal díszítve. Az alap sötét violaszín, a díszítés szürke, fehér, arany és rózsaszínű. Kerek, első oldalán : kutya- és embertestű állatok és cartucheok szélén, középen szerelmeskedő pár és egy bo- hócz. Hátul arczkép, 1560 és P(ierre) R(aymond) a mester jegye. Átmérő 0-175. Franczia, limogesi munka. A tányér keskeny vízszintes szegélyén kutyából és emberből álló szörnyek gyümölcsös cartuche-hoz hasonló kosarakat tartanak; közöttük lókoponyák toj ásdad medaillonokkal váltakoznak. Ezek egyikében, a felsőben, szerelmeskedő pár, az alsóban M. A. Y. Kissé mélyebben fekvő homorú közepét aranynyal föstött levélfüzér szegi be. Belül tájképet látunk, Az előtérben levő két fa előtt hosszú pad, melyen két alak ül : tollas süvegü férfi főkötős nőt ölel át, ki bal kezét a férfi térdén pihenteti. Mellettük jobbra bohócz áll. Mögötte kerek asztal pohárrál és étkekkel megrakottan áll. Alól a földön zaczkó, kulacs és talpas serleg. Hátul a tányér szélén két-két farkukkal kis rózsás medaillonba fűzött sárkány, hosz- szúkás medaillonokkal váltakozik. Az egyikben 1560, a másikban P. R., a többi kettő üres Közepén cartucheval körülvett kerek medaillon, benne arczkép, arany pontokkal behintett alapon. A férfi, balra néz, haja göndör, fején puha, hátul tollal ékes sipkát visel. Nyakán fodros gallér; testhez álló dolmányának ujjai lekötöttek. Úgy látszik, hogy 12 darabból álló, a 12 hónapnak megfelelő allegóriákkal díszített tányér sorozatnak egyik darabja. A tányér mellett kétfülű díszedény és egy tányér', modern utánzatai a régi limogesi zománcznak. A. Pottier, párisi aranyműves munkája. Mindkettő bizonyítja, hogy a zománczolás művészete Francziaországban nem halt ki, sőt kivált a legutóbbi időben újra virágzik. A szekrényben legalúl - 12. sz. - négyszegletű lap tánczoló párral; - 13. sz. - tojásdad lap Krisztussal, ki a kereszt terhe alatt elbukik, és gombforma, tulipánokkal díszített fedő - 14. sz. - ; mini a három darab jellemzően tünteti fel a festett zománcz átalakulását a XVIII. században. Zománcz alatt fémélegekkel színezett üveget értünk, mikor azt hevített, folyékony alakban az alapra erősítjük. Két főfaja: a rekeszbe foglalt és a festett. Rekesz-zománcznál, a legrégibb eljárásnál, a mintát élükkel az alapra forrasztott lemezek vagy sodronyok képezik, közöttük a zománcz ; a festett zománcz az egész felületet bevonja, kezelése az olajfestéssel rokon. A rekesz- és a festett zománcz között áll a vájt zománcz, mely az alapból kivájt rekeszekkel bír. IV. tárló. Japáni fémtárgyak névleg: két u. n. bűvös bronz tükör, - 1. sz. - különös tulajdonsága, hogy a reá eső napsugár a hátán lévő rajzot veri vissza, újabb kutatások szerint ez a finom csiszolás eredménye. Tőr - 3. sz. - ezüst foglalványokkal; tokja és markolata zöld lakk. Villa - 4. sz. — aranynyal és ezüsttel berakva; 5 drb kés, kodzouka, és 3 hegyes eszköz, koghat; a japáni kardok tokján találjuk őket; eredeti rendeltetésük nincsen biztosan megállapítva. Középen 4 kardvéd, az egyik
