Dr. Layer Károly: A Herendi Porcellángyár története (Budapest, 1921)

újabb és még nehezebb technikai feladatok megoldására serkentett. Hogy a gyárral szemben támasztott fokozott igényeknek megfeleljen, csaknem állandóan a porcellánanyag és a színek alkalmas összetételével kísérletezett, s idegen, nehezen megszerezhető technikák elsajátításán fáradozott. Pedig igen sok nehézséggel kellett megküzdenie; a kezdet küzdelmeitől és az anyagi gondoktól eltekintve, az alkalmas munkások hiánya, Herendnek provinciális, elszigetelt jellege már magában oly nehézségek voltak, melyekkel nála kevésbbé szívós ember alig tudott volna megküzdeni.

Érdemei annál nagyobbak, mert olyan időben sikerült dicsőséget szereznie messze földön a magyar iparművészetnek, midőn a művészetek Európaszerte hanyatlásnak indultak.

Munkabírása, kitartása és ízlése nem közönséges emberéi voltak. Közvetlen munkatársai közül elsősorban fel kell említeni fiait. A két idősebbik, Leó és Dezső már a gyár alapításától kezdve atyjuk mellett dolgoztak. Leó a kereskedelmi ügyeket intézte és a gyárat külföldön gyakran képviselte. Dezső a por- cellángyártás technikai részét vezette. Idővel többi fia is egymásután foglalkozott a gyárral, közöttük Vilmos igazi festőtehetség volt és a gyár művészi vezetésében is részt vett.

A gyár személyzete közül a következők nevei maradtak fenn. Fischer Rudolf (nem családtag) virág18