Magyar himzések kiállításának leiró lajstroma (Budapest, 1918)

III. Recemunkák és gobelin hímzések

III. RECEMUNKÁK ÉS GOBELINHIMZÉSEK.

A recemunk.dk. következő sorozatát azért csatoljuk kiegészítésül a hímzésekhez, mert világot vet a minták nagyobb gazdagságára és változatosságára, mely a régibb (16—17. századi) hímzésekre vonatkozólag is feltételezhető. A recemunka sokkol könnyebb, mint a himzés, ez magyarázza nagy kedvességét és azt, hogy a figurális s egyéb gazdagabb minták egyrészt már régi forrásainkban is főként e munkákon jelentkeznek, másrészt a legújabb időkig divatban maradnak rajtuk• Egyetlen hímzésünk sincs, mely mintájának gazdagsága és finomsága tekintetében a 198. sz. récével mérkőzhetnék ; ha nem származnék Magyarországból, eszünkbe sem juthatna magyar munkának tartani. Érdekes, hogy a figurális bibliai mintákat lepedőkre varrták: Károlyi Kata kelengyéjében 1595-ben «Ábrahám históriája» (lásd a^Ol. számot) lepedőn kétszer is előfordul, s a 197. sz. récének, néhai Császka György e pompás ajándékának, mása fehérben megvan egy lepedőn dr. Delmár Emil úr tulajdonában Károlyi Kata «szőllőfejes» récéjére gondolhatunk, ha azt a gazdag mintájú récét nézzük, melyet Díváid Kornél közölt Sáros megye szövött emlékeiről szóló cikkében (Magy. Iparművészet,

1905., 222. kép) ; efféle gazdag szőllőindás mustrákban az olasz mintakönyvek bővelkednek, hímzéseink között egyetlen példa sincs rájuk• Kiválóan szép egy delfines indamustra is: Magy. Iparművészet, 1914., 178. képRécéhez felhasználhatni bármely keresztszemes mintát; e minták másolása a legcsekélyebb nehézséggel sem jár s a technika könnyű volta mellett ez is oka annak, hogy még egészen régi és nagyon komplikált mustrák is bámulatos szívósságot tanúsítanak; azt sem szabad elfeledni, hogy ilyenek terjesztésével olcsó modern mintafüzdkßk. és divatlapok is évtizedek óta foglalkoznak s nem egy 40—50 éves népies recemunkának már ezek a forrásai. Ily körülmények között a récék dotálásánál, valamint származásuk megállapításánál, a legnagyobb óvatosságra van szükség; míg a 18. századból elég, a 19. századból pedig igen sok maradt, a régebbi munkák nyilván jóval ritkábbak, mint a velük egyidős hímzésekA gobelin-hímzés (point de tapisserie, nagyság szerint gros point, \agy petit point, legtöbbször egyszerűen broderie au point) divatja Franciaországból származik; ott már a középkorban előfordul, XIV. Lajos alatt éli fénykorát, a 18. században par excellence úri munka,