Magyar himzések kiállításának leiró lajstroma (Budapest, 1918)

II. Úri hímzések - F) Különböző minták

164. FÓKÖTŐ, mintás világoskék selyemdamaszt alap arany- és ezüstfonálhímzéssel. Két egyforma félből áll, mindkettőn egy­forma gránátalmás és tulipános indadiszítés. Domború hímzés. 18. század közepe tája. Lehetne műhelymunka is, lásd a 4—5. sz.-okat. 164a. TARSOLY, fehér selyem, arany fonál és bouillon és több árnyalatú kék, zöld és vörös selyem hímzéssel. Körülfutó indadíszítés arannyal és színes virágok. Domború, részben mustrás arany és lapos és szakaszos árnyalt selyemhímzés. 18. század. Kiállítja dr. Delmár Emil. 165. LEPEDŐSZÉL, arany- és ezüstfonál és több árnyalatú színes selyem hímzéssel. Gazda gindadíszítés a legkülönbözőbb virá­gokkal és levelekkel. Gazdagon árnyalt lapos, szakaszos és mustrás selyem és fém, azonkívül domború mustrás aranyhímzés. 19. század első fele. Lásd: Kiváló díszítmények, VIII. tábla. Kiállítja Platthy Irén. 166. PÁRNAHAJ, arany- és ezüstfonál és színes selyem hímzéssel. Három oldalon hímzett. A két sarokban két virágos csigás inda közé foglalt gránátalmavirág; ezek között, valamint a hosszabb oldalakon mellettük szegfűs, majd gránátalmavirágos szimétrikus csokor ; közben virágos indák, melyek gyűrűvel kapcsolódnak hoz­zájuk. A szárakon helyenként madarak ülnek. Szakaszos és mustrás hímzés. Állítólag Apafi Mihályé volt. Kiállítja gróf Batthyány Lajosné. * *167. LEPEDOSZEL, aranyfonál és sötétzöld szálas selyem hím­zéssel. Váltakozó állású nagy gránátalmákból kétoldalt csigásán hajló széles inda nő ki két széles háromágú levéllel, végén nagy pal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom