Dr. Layer Károly: Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyüjteményeinek leíró lajstroma (Budapest, 1927)
Ideiglenesen felállított gyüjtemények - Földszinti jobb körfolyosó. XVIII. századi francia és angol szobák
XVIII. SZ.-i FRANCIA ÉS ANGOL BÚTOR Öl Charles Lebrun, a francia renaissance-ornamentika új éleire kell és Európaszerte érezteti hatását. A francia bútor vezető szerepe a XV1I1. század folyamén megmarad, XV. Lajos alatt — kora könnyelmű életfelfogásának visszahatásaként — keletkezett a rokokostílus (körülbelül 1730—1760-ig). Ezt a szabály és szimmétria nélküli formajáték jellemzi, melynek megfelelően a bútor mozgalmasabb lesz, kerüli az egyenes vonalat, a szeszélyes dísz nem veszi tekintetbe a konsirukciót, gazdag faberakás (marqueterie) és brónzveretek élénkítik a hullámos felületeket. A rokoko Franciaországban már 1750 után, tehát jóval XVI. Lajos uralkodása előtt (1774—1793) kiéli magát. Az ő nevét viselő stílus visszatér az egyenes vonalhoz, a bútorzaton ismét nyugodt formák uralkodnak, a díszítésen pedig antik befolyás észlelhető: babérgalyak és akantuszlevelek vannak sűrűn használatban, a támasztékul alkalmazott oszlopok kanelirozottak. Az angol bútora XVII. század második felében körülbelül a francia Louis XlV.-stílusnak megfelelő barokkformákat tüntet fel. A XVIII. században mindenekelőtt a közeli Hollandia volt erős hatással az angol bútor sajátságos fejlődésére. A hollandusok nemcsak különféle tengerentúli fával látták el az angol bútoripart, hanem közvetítői voltak a keletázsiai, főként kínai díszítőformáknak is. A század vége felé az angol bútor is francia befolyás alatt áll, de az angoloknak a célszerűségre való törekvése lényegesen egyszerűbb formákat eredményezett. A XVIII. századi angol bútorokkal kapcsolatosan főleg három név merül fel: ezek Thomas Chippendale, Robert Adam és Thomas Sheraton. Thomas Chippendale londoni bútorasztalos 1754-ben „The Gentleman and Cabinet Makers Direktor“ címen bútorrajzokat tartalmazó könyvet adott ki. Ennek hatása oly nagy volt, hogy jó ideig csaknem kizárólag az ő ízlése irányította az angol bútoripar fejlődését és számos követőre talált. Chippendale a németalföldi befolyás alatt nehézkessé vélt angol barokk- bútornak könnyebb és tetszetősebb formákat adott, melyekhez sokszor csúcsíves és kínai díszítőelemek járulnak. Működésével az angol bútor klasszikus fejlődésének útját egyengette. A XVIII. század végén Robert A d a m (t 1792) építész ragadja magához a vezetést az angol bútor irányításában. Adam a klasszikus formákra alapítja művészetét, alkotásai komolyak és érettek. Követői közül Thomas Sheraton és A. Hepplewhite voltak a legjelentékenyebbek.
