Jakabffy Imre szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 13. (Budapest, 1971)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Zlinszkyné Sternegg Mária: A hangszergyűjtemény újabb szerzeményei

S. „Piano à quart queue''. Pleyel. Paris. 1898. ben a nápolyi Tealiro di San darin. Baráti kapcsolatok fűzték Paisiellâhoz, Gugliehnilicz. Cimarosához. kränz Xaver Richter melleit 1783-tól tevékenykedik a strassburgi Münster segédkaiimeslerekénl. Iliohler halála után 1789-iben Pleyel lesz a „bischöflicher hochstiftlicher Strassburgischer Münsterkapellmeister". 1788-ban házasságot köl Françoise Gábriellé Lefebvre-rel. Első gyermekük Joseph Stephan Camille. Az 1785— 1.795. terjedő évtized Pleyel legtermékenyebb korszaka. A francia forradalom idején zenéi szerez barátja, Rouget de Lisle ..A szabadsághoz" c. himnuszára. Később azonban mint idegen származásúnak, veszélybe kerüli élele és münsteri karmesteri állása. Pleyel eleget tesz a „Professional Concerts" rendezője, \\. Cramer meghívásának és átveszi Londonban az L792. évadra ugyanazokat a művészeti funlkciókat, amelyeket Haydn már 1791. óla a ..Salomon (!oncerls"-eken végzell. A nagy feszültséggel vári „viadal" mesler és tanítvány között ünnepélyes formák közöli folyt le. Haydn megtartotta fensőbbségét, de Pleyel is — kinek zenei pályafutása itt érte el zenitjét — becsületlel kiállta a próbát. Pleyel 1795-ben költözött Párizsba. Egzisztenciája megteremtéséért 1797-ben kiadóvállalatot alapított. Ekkor 40 éves. A nagy kiadói teljesítményekhez elsősorban a 83 Haydn-vonósnégy es standard kiadását kell számítanunk, ez 1801 2-ben látott napvilágot. Pleyel fáradozásai L. Boccherini műveinek terjesztése terén jelentősek. Ignace Pleyelt azonban nem kompozíciói, hanem zongorái tették híressé. Vállalkozásai 1807-ben tovább bővítette zongoragyár alapításával. Méhul és .1. II. Pape bevonásával a vállalkozás hamarosan fellendült. Virágzó üzletéi 1821-ben engedte ál fiának. Camille Pleyel (1788—1855) atyjának és Dusseknek voll tanítványa. Művészi pályára készült ő is. amelyet azonban felhagyott, hogy erejét apja vállalkozásában, a zongoragyártásra összpontosítsa. 1830-ban — még Ignace Pleyel életében — voll a későbbiek során oly híressé vált „Salle Pleyel'' megnyitóünnepsége. Camille 1831-ben