Jakabffy Imre szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 13. (Budapest, 1971)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Zlinszkyné Sternegg Mária: A hangszergyűjtemény újabb szerzeményei

és leszármazottai fejlesztették tovább e távol-keleti lakkal egyenértékű technikái. A kézműves technikából a XIX. században gyáripari produkció vált. A század végéig nem sokat változolI. a lakkok kémiai összetétele, a gyártás módja sem. csupán a készítmények száma sokasodon. A ..vernis Marlin" szakmai műszóvá leli: a művész és a matéria kifejezője. A legbecsesebb díszítőmódok közé tartozott mindenkor, és nem véletlen, hogy éppen a fényűző kidolgozásról ismeretes francia zongoragyártás alkalmazza a XIX. század végén — valószínűleg a megrendelő speciális kívánságát is kielégítve — XVI. Lajos stílusában alkotott készítményén. A zongora négy erős. faragolt, kanellurázott lábon áll. amelyek lapított volutás konzolokkal csatlakoznak a testhez. Gyöngy tallérsor faragással diszílell. aranyozott ívelő hevederhálózat kapcsolja össze őkel. A pedálhordozó faragott-aranyozott lyrát kél oldalon lecsüngő faragolt füzérek díszítik. A kiépített billentyűzetfedél feketére pácolt és fényezed belsején ..PLEYEL PARIS" olvasható. A kihúzható gyertyatartó tálcákkal ellátóit, jávorfából faragott kollalartón Iradicionális-karakterisztikus betűkkel ugyancsak „PLEYEL" nevét olvashatjuk. A test oldalain körben, pásztorjelencteket látunk (8. kép). Az önálló fedéllel záródó billentyűzet egész hangjai, elefántcsonI-. fél hangjai ébenfaborílásúak. A nagy fedél aranyozott sárgaréz pántokon hátrahajtható és fölnyitható. Belsejét csendéletre emlékeztető kompozíció, virágkosár, hangszerek — és ..féle champêtre" vvatteau-i jelenet ékítik. A nagy fedél külső oldala ,.

verdure": arany alapban a zöld szín mély árnyalatainak csillogó változnia. A fedél faragott rozettás gomb elfordításával nyílik, bottal kitámasztható). Zongoránk hangterjedelme hét oktáv: Aj — a'

1 = 84 hang. Ezeket acélhúrok szólaltatják meg. Kicserélődött ugyanis a korábbi húranyag is. Csupán az acélhúrok minősége tudott megfelelni a nagyobb és egyre növekvő igénybevételnek. A Pleyel-zongora húrrendszere a következő: a basszus első nyolc hangját vastag egyes húrok — acélmag köré tekercselt vörösréz drót —. következő nyolc hangjai az előbbieknél vékonyabb, tekercselt kétszeres acélbúrok: következő (i hangjai vékony, lekéréseit háromszoros acélhúrok szólaltalják meg. Tovább végig háromszoros acélhúrok következnek. A zongora kereszti) ú r< rzás ú. Tárgyalásunkba ill kapcsoljuk be két másik újítás ismertetését. Az egymást keresztező húrozás általános bevezetése egyrészt kedvezőbb fekvésű lőko. másrészt a basszus és a diszkanl harmonikus felhangjainak kedvező befolyásolását, gazdagítását lette lehetővé, A falőkól zongoránkban öntvény szilárdítja. Ez utóbbi hordozza a sárgaréz agráfokat, amelyek helyükön rögzítik a basszus meg a középfekvés húrjait. (Az agráfok tőkébe erősített, átfúrt fémcsavarok, rajluk kérésziül fut a húr.) Az agráf szerepét lölli be (az öntöttvas keret részeként) a capotasto is. amely a diszkanl húrjain fekszik kérésziül. Mindkél találmánynak az a célja, hogy a húrok nagyobb ellenállási; biztosítsanak a felcsapó kalapáccsal szemben, rögzítéstik biztosabb legyen és ezállal a hangzás kiteljesedjék. Az öntöttvas keret a XIX. század korszakalkotó újítása. A találmány kialakulására úgy kerüli sor. hogy először is egy vas függesztőlapot használlak a húrok kiakasztására. Ez az alkotóelem Pleyel-zongoránkon is megvan. Ezt azután fémcsövekkel vagy vasrudakkal merevítették az ugyancsak páncélozoll hangtőkéhez, zongoránkon vasrudakkal (Thom és Allen, 1820.). Midőn ezeket a vaslapokat és merevítő bordákat ugyanazon öntvényből kezdték készíteni, létrejött a leljes öntöttvas keret (Babcock, 1825., C. Meyer. Philadelphia. 1832.). amely (flickering—Boston és Sleinvvay—New York révén a XIX. század második felében mindenütt utat tört.

12 ''- Neupert, Hanns: Vom Musikslab zum modernen Klavier. Berlin, 1952. 43—45.