Jakabffy Imre szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 13. (Budapest, 1971)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Zlinszkyné Sternegg Mária: A hangszergyűjtemény újabb szerzeményei
A XIX. század kezdetével a nagyobb hangverseny- és színháztermekben szólóhangszerként megjelenő zongorának meg kellelt küzdenie a mind nagyobb összetételű zenekarral. Hangja ollérl a klasszika mértéktartásától, tisztaságától, és a romantika kívánalmainak megfelelően a hangszín bizonytalanabb karaktert és szélfolyóbb kontúrokat, kapott, viszont, mint zenei instrumentum, felnőtt a legnagyobb erőpróbák követelményeihez. Ehhez elsősorban erősebb, vastagabb, feszesebb húrokra volt szükség. A húrozással együtt súlyosabb leli a kalapács is. az erősebb és feszesebb húrok viszont szilárdabb keretet és rczonánstestet igényellek, melyek a megnövelt feszítésnek elleni tudnak állni. A súlyos húrozat, az immáron filccel bevont puha kalapács és a vastag rezonánsfenék elszegényítettek a felhangok korábbi gazdagságai." A légi kalapácszongorák. így Georg Haschka fortepianó ja is. éppenúgy, mini a csembalók és klavikordok. fából készüllek. A hangterjedelem növekedéséve] és a vastagabb húrok megnövekedett feszítőerejével szemben, a régi faváz nemsokára gyöngének és kevéssé ellenállónak bizonyult. Hogy össze ne törjenek a hangszerek, egyre több fémerősítést építettek bele a keretbe. Ez a fejlődés sok sikertelen, vagy kevésbé kielégítő megoldás után végül elvezetett a teljes öntöttvas keret feltalálásához és alkalmazásához. Az Iparművészeli Múzeum másik újonnan megszerzed luxuskivitelű Pleyel zongorájának 10 fatőkéjél már egy öntvény szilárdítja, amely öntvényhez öl kovácsoltvas rúd csatlakozik. Az ellentétes oldalon vaslemezre csavarozva függesztenék fel a búrokat. Modern zongora ez. amely hordozója a XIX. század első fele valamennyi figyelemre méltó találmányának. Ezek akkor születtek meg. amikor már kialakultak a zongoragyárlás központjai — liées. Párizs. London. E találmányok eredményeikben és hatásaikban mind a mai napig jelen vannak. Első helyen kell említenünk a modern játékműben többet nem nélkülözhető találmányt, a Sebastien Erard állal Párizsban 1821-ben szabadalmazott kellős kiváltási! ismétlő mechanikái (.(!. kép). ...\ kellős kiváltása mechanika lényege, hogy amikor a lökőnyelv a kiváltásnál kiugrik a kalapácsnyélre erősített kis bőrhenger alól, akkor egy másik kiváltó szerkezet, az ún. mérlegnyelv veszi fel a visszaeső kalapácsol és így a kalapács máris újból ülésre kész." „Erard mechanikája a repetició gyorsaságának szinte korlátlan lehetőséget biztosított. Mégsem ez volt a döntő előnye. Az Erardmechanikában az a legnagyszerűbb, hogy a Cristofori-mechanika érzékenységéhez hozzáadja az angol mechanika erejét, magvasságát, és ezt egészíti ki a virtuozitásnak lág teret nyitó, szinte mesébe illő repelieiós készséggel" (Gát Józsefi." Ez a mechanika volt Liszt, Pulow. Tausig virtuóz játékmodorának megfelelő kifejezőeszköze. A bécsi születésű Henri/ lier:. (1803—1888) zongoraművész, komponista és zongoragyáros egy személyben (ugyanígy illemenli. Pleyel. Kalkbrenner) Párizsban 1840 körül egyes alkotóelemeiben egyszerűsítette, de ugyanakkor tökéletesítette ezt a mechanikái. Ez az Erard—Herz-mechanika épül be ma. az egyes gyárak többé-kevésbé lényegtelen módosításaival, szinte kivétel nélkül a modern zongorákba is. Az Erard — Herz-mecban iká t hordozó zongoránk a párizsi Pleyel-cég alkotása (7. kép). Korpuszának keményfáját vernis Marlin lakkfestés borítja. A technikáról itt csak annyit, hogy a XVIII. században Párizsban működő Martin-műhely alapítói 11 Ilin: i. m. 93—94, J " IM leli. sz.: 67.753.1. Méretek: magassága 101 cm, hosszúsága 197 cm, szélessége 135 cm. 11 Gát József: A zongora történele. Bp., 1964. 68—69.
