Jakabffy Imre szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 13. (Budapest, 1971)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Katona Imre: Korai meisseni márkautánzatok Magyarországon a XIX. század második felében

(S. Váza Meissen kritikus idejéből Vase aus Meissens kritischen Jidiren nom sorolhatók ide, de úgy tűnik, hogy ilyen típusúakat is importálhattak Magyarországra, ugyanis Herenden egy ilyen csészére és aljra festették át Meissen védjegyét, a kellős kardot. Bár — mint említettük — az ügyből botrány kerekedett, de tálán éppen azért érték tetten Herendet, mert olyan tárgyat forgalmazóit árui közt, melyet akkor, az 1870-es évek elején nem, vagy csak alig importáltak Magyarországra. Ezt a feltevést az is támogatja, hogy az 1876-ban lajstromoztatott, márkák között ilyennel nem találkozunk. Tévedés lenne azt hinni, hogy Meissen törekvései csak Herendel érintették az említett módon. A körülmények szerencsétlen összejátszása miatt Herend már a 70-es évek közepétől harcképtelen. A Eischer-fiúk, apjukkal ellenlétben, azt az álláspontot képviselték, hogy a művészivel szemben elsősorban szériaporcelánt kell készíteni. A 70-es évek végén, amikor Eiseber Sámuel kezébe került a gyár, ez a szemlélet kerekedik felül. Egy véljük, nem véletlen, hogy Meissen 1891-ben lajstromoztatta készítményeit másodszor; ugyanis közben — a 80-as években — mélyreható stílus-