Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 12. (Budapest, 1970)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Vadászi Erzsébet: Teniers parasztjai egy Esterházy ülőgarnitúrán
David Teniers II. 3 a XVIII— XIX. században is egyike maradt a legnépszerűbb festőknek. Akkor, amikor egy Rembrandt-kép 3450 livres-ért, Terbrugghen (jelenleg a Louvre-ban levő) képe 1745 livres-ért kelt el, Teniers Tékozló fiú című alkotását 28 999 livres-re értékelték. Teniers népszerűsége egyik monográfusa, Peyre szerint a színházból ered. Ezt bizonyítja a következő kis történet: Lipót Vilmos főherceg (Teniers udvari festője volt a németalföldi kormányzónak) részt vett, sőt szerepelt egy színdarabban, amelynek utolsó részében a szereplők úgy helyezkedtek el, hogy Teniers La noce flamande című képét alakították ki, amely gyönyörűséggel töltötte el a jolenlevőket. 1807-ben Münchenben „Teniers" címmel olyan színjelenetet mutattak be, amelyben a díszleteket a híres festő legszebb képei után másolták. A XVIII. század második felében, amikor a francia Antoine-Marin Lemierre Fête villageoise című versét megírta, a festészetről szóló első énekben — amelyben francia faluban táncoló parasztokat mutattak be — közvetve Tenierst vallotta ihletőjének, hiszen Rameau zenéje inspirálta; ismeretes viszont, hogy Rameau zenéjének forrása Teniers képe/' David Teniers II. fontos helyet foglal el a kárpitszövés történetében is. Saját korában Brüsszelben és Lille-ben, s éppen népszerűségéből következően a XVIII—XIX. században, szinte folyamatosan készítettek kárpitokat Teniers metszetei után. Noha ezek a metszetek kvalitásban és mennyiségben alatta maradnak a festményeknek, a fennmaradt 240 rézmetszet mégis nagy szerepet játszhatott a Teniers-jelleg kialakításában, illetve terjesztésében. David Teniers II. fia, David Teniers III. 5 öt évvel hamarább halt meg atyjánál. (Anyja Anna Brueghel, a virágfestő id. Jan Brueghel lánya volt.) Atyja műhelyében élt és dolgozott, így szinte lehetetlen szétválasztani műveiket. David Teniers III. kartonrajzoló volt egy brüsszeli kárpit-manufaktúrában. 0 Kartonjai után nemcsak Németalföldön és Franciaországban, hanem Spanyolországban is dolgoztak kárpitszövők, sőt porcelánfestők is a XVIII. században. Mind a porcelán faliképeken, mind a használati tárgyakon megjelennek tehát Teniers figurái. Konkrét példaként megemlítjük múzeumunknak egy ezüstfoglalatú porcelán kupáját, amely J. L. Faber brüsszeli porcelánfestő műve, s a XVIII. század elején, 1720 körül készülhetett (la—b kép). 7 A henger alakú edényen virágos-szalagos keretelésben asztalnál ülő és ivó zenészeket, a szélen táncoló parasztpárt láthatunk. Lényegében ugyanezek az ivók, táncolók jelennek meg annak a kanapénak, illetve karosszékeknek a háttámláján is, amelyek egykor Esterházy „Fényes" Miklós korában Eszterházán állottak. Az ülőgarnitúrából jelenleg négy karosszék a soproni Liszt Ferenc Múzeumban és a fertődi kastély jelenlegi kiállításán látható. Több karosszéknek és a kanapénak nyoma veszet, csak fényképmásolatuk maradt fenn az Iparművészeti Múzeum Adattárában. 8 « Peyre, R.: David Teniers. Paris, 1911. 104. 5 Thieme— Becker i. m. David Teniers III. 0 Benezit: Dictionnaire des peintres. Grund, 1959. David Teniers III. 7 A kupa Jurenák László gyűjteményéből került az Iparművészeti Múzeumba. Lelt. sz. 59.376. 8 IM. adattár. F leltsz. 5695. ti* 83
