Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 11. (Budapest, 1968)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Nékám Lajosné: Barkóczi Mária térítője

kus célokra használt kegyes adományt ajándékozott. Egyik ilyen az akkor még ép terítő lehetett. Barkóczi Mária

11 személyére nézve más feltevés is helytálló lehet. Barkóczi László és Mária öccse, János családjából származó Máriának, a későbbi kölesei Kende Mihálynénak, esetleg Barkóczi László egyik unokájának keresztelőjére adott ajándék volt a terítő. Ezt a keresztelés után a templomnak ajándékozták, miután keresztelőkendőként használták. Ezt a feltevést erősíti meg a terítő mérete. Múzeumunk Charitas Kochlatzin feliratú keresztelőkendőjének méretei (a négy figurális hímzésnek) 30 X 28, 34 X 28, 33 X 27 és 31X 27 cm.

12 A Barkóczi terítő virágos keretelésű tükrének mérete 32 X 35 cm. A Kochlatzin terítő egész nagysága 147 X 148 cm. így nagyon is lehetséges, hogy a Barkóczi terítő is egykor egy hasonló, nagyobb terítő része volt. Az évszázados használatban a vékony vászon rész tönkrement, míg a nagyobb ellenálló képességgel rendelkező hímzés megmaradt, majd egy későbbi átalakítás során nyerte el mai formáját. Még röviden kitérünk térítőnk hímzésének készítési módjára. Általában az öltések kétféle típusát szokták megkülönböztetni : a plasztikusan kiemelkedőket, amelyek csoportjába a keresztöltések és változataik tartoznak, és a laposöltéseket. A Barkóczi terítő tükrének hímzése is magas öltéstípussal készült, gondosan kivitelezett, művészi munka. Palotay Gertrud, a magyar hímzés kiváló szakértője szerint olyan keleti eredetű hímzés ez, ami még a keresztesháborúk idejében került Európába.

13 Az öltés technikája a következő :

14 a felvető és a keresztszálakra ún. lebegő szálakat varrtak, amik a terítő balfeléhez csak kis öltéssel vannak hozzáöltve. Ezután a keresztszál irányában lebegő szálakat hosszirányban kis öltéssel újra leöltötték. Az egymásra következő keresztszálakon ez a letűzés sakkmintaszerűen váltakozik. Ez az öltésfajta a balfelén nincs betöltve. A sas motívumot és a belső keret mentén elhelyezett mértanias virágok egyes részleteit arany fonállal is kihímezték. Az arany szállal kivarrt rész balfelén boluszpiros selyemszállal tömített. A terítő készítési helyére nehéz rátalálnunk. Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy a háborúkkal terhes XVII. században kézimunkákat kivitelező központok működtek volna hazánkban. A XVI. század végén Kassa város jegyzőkönyvei már többször szólnak magyar hímzésű kendőkről.

15 Minthogy térítőnk sas motívuma idegen a magyar hímzések körében, valószínűsíthetjük, hogy térítőnknek ez a része német, vagy német művészi hatás alatt álló területen készült és kereskedelem útján került forgalomba. Nagyon is lehetséges, hogy Kassa egyik kereskedőjénél szerezték be, mint pl. a Barkócziakkal ipai kapcsolatban álló Perényi Gábor (Perényi leánya, Mária, 1662-ben Barkóczi László egyik fiának, Sándornak volt a felesége), aki 1653-tól 1674-ig textíliaszükségletét és öltözködési cikkeit Roth Gáspár kassai kereskedőnél vásárolta.

16 11 Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. I. Pest 1857. 200. 12 Katona I. : i. m. 13

Palotay Gertrud: Oszmán-török elemek a magyar hímzésben. Bp. 1940. 620. 14 Az öltés megfejtését és leöltését az IM textilosztályának tudományos restaurátora, Borsi Sándorné oldotta meg. 15 Kemény Lajos : Kassai adatok a viselet történetéhez. Arch. Értesítő 1918—19. 116. 16

Hradovay László: Kereskedői számla Kassáról, 1674-ből. Arch. Értesítő 1918 — 1919. 127.