Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 11. (Budapest, 1968)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Vadászi Erzsébet: Philippe de Lasalle Esterházy-mintája

azonban egyre bonyolultabbá válik a szövőszék, amely lehetővé teszi, hogy számtalan tónust, színgazdagságot teremthessenek. A selyemszövés mesterségbeli ismerete alapfeltétele a textilművészetnek. Tudjuk, hogy Philippe de Lasalle a technikai ismereteket a Boucher vezette Manufacture Royale des Meubles de la Couronneban sajátította el. Korábban ugyanis speciális négyzetes beosztású papírra terveztek, s ezt a rajzot vitték át a mintavázlatra. Ez időtől fogva azonban, szinte kötelező jelleggel, nem papír vázlaton, hanem mindjárt selyemre dolgoztak. A mesterművész maga ül a szövőszék elé, hogy megszőjje az alapselymet, amelyre azután színes fonállal helyezi a kívánt mintát. Lasalle-nak tehát közvetlen kapcsolata volt a gyárral, személyesen ismerte Reuelt, Ringuet, Courtoist és a többi technikust; a tárgyi és személyi adottságok teljes ismeretében alkothatott. Az 1760-as, 70-es években a francia selyemszövés történetében végbement változás egyben fényt derít munkásságának megértésére is. Lasalle a francia koraklasszicizmus kiemelkedő képviselője volt, aki a rokokó és a klasszicizmus stílusváltása idején még magában hordozza a rokokó elemeket, de rokokó virágait már a klasszicista művekre jellemzően medaillonos és szalagfonatos kompozíciókba fogja össze. Philippe de Lasalle 1723-ban született a délfranciaországi Seysselben (Ain département). Jó rajzolóként a festő Sarrabat műhelyébe került, majd Párizsba ment, ahol a királyi udvari festő Bachelier, majd Boucher követője lett. Egy Charyé nevű lyoni gyáros felismerve a fiatalember tehetségét meghívta házába. Lyonba ment tehát, ahol egész életre szóló ismeretséget kötött Pornón gyárossal, akinek üzeme ekkor már hosszú múltra tekint vissza. Pernon fiatalkorában járt Oroszországban, II. Katalin cárnő udvarában, ahol megkülönböztetett figyelemben részesült, s később — amire még visszatérünk — legszebb selymeit a cári udvarnak szöveti. Pernon háza a legismertebb, speciálisan bútorbevonatot előállító manufaktúra volt, amely nemcsak a francia királyi udvarba, hanem Péter várra, sőt a madridi udvarba is szállított. Pernon és Lasalle együttműködése a dekoráló művész szerencsés találkozása a technikai alapot teremtő gyárossal : együttes fellépésük eredménye a francia selyemszövés történetének fényes fejezete. Az egykori Pernon ház, ahol a XVIII. század második felében a nagy művész tervei alapján olyan sok szép selyem készült, ma is működik Lyonban, a cég neve: Tassinari et Chatel. A Soiererie pour Ameublement Ancienne Maison Pernon-ban a régi szövőszéken szőtték újra a szintén Lyonban működő Prelle céggel együttesen 1949-ben, a versaillesi kastély rekonstruálása alkalmával az Esterházy elnevezésű tapétamintát is. Pernon teremtette meg tehát a tárgyi feltételeit annak, hogy a nagy rajzoló és tervező művész dolgozhasson és XVI. Lajos egyik legismertebb és legkedveltebb udvari művészévé válhasson. E kapcsolat az 1770-es évekre nyúlik vissza: 1773-ban még mint trónörökös (dauphin) bízta meg Turgot minisztert, hogy Lasallenak eddigi munkássága elismeréséül a Szent Mihály rendszalagot 6000 livre-rel és lakással egyetemben ajándékozza. Mint király, később aranyéremmel jutalmazta a művészt. 1770-től 1789-ig XVI. Lajos és Mária Antoinette életük nagy részét Versaillesben töltötték, s mind a Grande, mind a Petits Appartements termeit főleg a lyoni Pernon műhelyben szőtt, Lasalle tervezte kárpitokkal díszítették. Ekkor készültek tehát a Cabinet Doré és a Chambre de la Reine tapétái is. Robert Cox, Philippe de Lasalle műveinek jó ismerője, az Esterházy mintát