Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 11. (Budapest, 1968)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Cserey Éva: Svájci kályhacsempék a XVI —XVIII. századból

Sajnálattal közli, hogy nem vásárolták meg a kért kályhát, hanem más különféle műhelyekből származó csempéket vásároltak. Csatolja az eladó — Scheuchzer — számláját, amelyen a tárgyak tételenként szerepelnek a készítési hely és néha mesternév megjelöléssel.

8 Kutatásainkhoz az utolsó levéllel mellékelt számla a legértékesebb. Az egyes tárgyak leírása után közölt adatok a kereskedő tájékozottságáról, a svájci kályhásközpontok ismeretéről tanúskodnak. Scheuchzer nemcsak kereskedő, hanem műgyűjtő, donátor is egyszemélyben. Eladott tárgyai Bécsben, a Museum für angewandte Kunst-ban éppen úgy megtalálhatóak, mint ajándékai Zürichben a Landesmuseumban. Azonban bármennyire is figyelemreméltóak Scheuchzer 1885-ben írt közlései, azokat ma már minden kritika nélkül átvenni nem lehet. Az azóta folyó ásatások, ipartörténeti kutatások újabb eredményeket állapítottak meg, melyek felhasználása a műhely és mesterkérdés tisztázásához feltétlenül szükséges. A továbbiakban megkíséreljük e svájci eredetű kályhacsempe gyűjtemény darabjait műhely szerint időrendi sorrendben csoportosítani. Az ajándékozott kályhacsempe anyag törzsét — 27 db — a winterthuri csempék alkotják. A svájci kályhásközpontok közül a legkorábban ismert. Már a XV. században vannak írott emlékei. A több évszázadon át működő fazekas-kályhás centrum korai, gótikus emlékei közül szerepel néhány a gyűjteményünkben, de képviselt a reneszánsz és barokk kor emlékanyaga is. A korai — XV—XVI. sz. — gótikus és reneszánsz stílusban készült cserépkályhák négyszögletes alsó részére a kisebb méretű szögletes vagy hengeralakú felső rész, majd díszes felső párkány illeszkedik. A csempékből felépített kályhák gazdag lehetőséget nyújtottak a különféle díszítésre. Igen kedvelt volt az úgynevezett tapéta minta, ahol egy-egy csempe a teljes mintának csupán egy része. Két, de gyakran négy sor felrakása is szükséges volt a szétterülő minta kialakításához. Két arabeszkes díszítésű csempénk zöld ólommázas, plasztikusan díszített, tapétamintás.

9 Az indából kinőtt ornamentika a belső teret egészen kitölti. A tényleges mintát két sor felrakása adja ki. Scheuchzer számlája szerint: „eine grüne Winterthurer Kachel, Ende XVI. Jahrhundert."

10 A csempe kormeghatározása helyes, elfogadható, a winterthuri eredet azonban bizonytalan. Zürichben, a Landesmuseumban látható a párdarabja, azonban származási, készítési helye ismeretlen. A minta igen elterjedt volt, mert még Ausztriában Fügen várában is állt egy ilyen díszítésű cserépkályha.

11 A gótikus csempékhez tartozik még egy zöldmázas, plasztikusan díszített monogramos csempe

12 (1. kép). A HP monogramot Scheuchzer a winterthuri Heinrich Pfau nevével azonosította és így a csempe készítési helyéül is Winterthurt jelölte meg. Az ilyen módon történő műhelymeghatározása helytelen és téves. Más névvel jelzett csempénél is előfordult, hogy azt nem azon a helyen találták ahová a monogramja alapján tartozott, hanem másutt.

13 Ezt a minta széleskörű elterjedésé8 Még két számlát is mellékel az ajándékozott fajansz és porcelán tárgyakról. 9 Ltsz: 15.727. Méret: 21x21 cm. 10 I. M. Adattár 242/1885. számlája alapján. A továbbiak során előforduló idézett adatok is ebből közöltek, azonban erre újból nem hivatkozom. 11 Innsbruck, Tiroler Volkskunst-Museum I. em. kályha Fügen várából, Zillertal XVI. sz. vége. 12

Ltsz: 15.728. Méret: 18x17,5 cm. 13 Jaennickc, Friedrich: Grundriss der Keramik. Stuttgart, 1879. 403.