Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 11. (Budapest, 1968)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Nékám Lajosné: Barkóczi Mária térítője

2. kép. Árva Bethlen Kata recebetétes térítőjének részlete Nem akarjuk a Barkóczi terítő ábráját mindenáron összefüggésbe hozni az amúgyis könnyen félrevezetésre alkalmas családi, rokoni kapcsolatokkal, mert tudjuk, hogy a XVII—XVIII. századi úrihímzések, az ezekben használt motívumok vándorlása, kölcsönzése oly általános volt, hogy nyomon követésük szinte lehetetlen. Valószínűbb az, hogy közös előképek, mintalapok forogtak közkézen, s az ezek alapján készült hímzések, majd ezek másolása, lerajzolása révén terjedtek szét az azonos vagy hasonló megoldások. Ennek ellenére nincsen kizárva az, hogy Bethlen Kata ismerte Barkóczi Mária térítőjét — a Barkócziak rokonságban voltak Erdély főúri családjaival — bár feltűnő, hogy a korábban készült Barkóczi terítő jóval primitívebb, laikusabb megoldású, mint a későbbi rece-technikájú. Utóbbinál pedig sokkal nehezebb a sas körvonalainak kiképzése, mint a sűrű vászonra való hímzés esetében.