Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 11. (Budapest, 1968)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Héjjné Délári Angéla: Augsburgi dísztál a vezekényi csata emlékére

19. kép. Esterházy László lovasszobra. Asztaldísz. Abraham Drentwett, Augsburg, XVII. sz. közepe (Felvétel az 1930-as évek végéről.) kai teli XVII. század másik jellegzetes ötvösmű típusa: az uralkodókat, hadvezéreket ábrázoló ezüst asztali lovasszobrocskák alépítménye is. Ezek erősen profilált, de gyakran felemelhető fedelű talapzaton, azaz edénytesten állnak. Gusztáv Adolf svéd király több ismert lovasszobrának készítője, az augsburgi ,,SM" mester volt

62

, aki az angüai I. Károly arcmását viselő lovast szintén Drentwett struccához hasonló talapzatra állította (20. kép). De az újabb szakirodalom által meghatározott mester

63

, Sebald Mylius, művének alépítménye nemcsak az Esterházy-strucc, hanem Abraham Drentwett egy másik alkotására — a legtöbb rokon vonást mutató — Ester házy-lo vasfigurára is utal. A lovasszobor (19. kép) a többször idézett 1725-ös fraknói Esterházy-inventáriumban szerepel első ízben. A leltározó gróf Pálffy Miklós a László elestét ábrázoló tálat mosdómedencének, a lovasszobrot mosdónak (azaz víztartó edénynek) nevezi, összetartozó darabokként egy tételben sorolja fel azokat, miként ebben a korban az étkezés közben használt nagyméretű kézmosótálakat 62 Rosenberg

1 No 724. 63 Gosz. Oruzsennaja Palata i. m. 329. kép.