Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 11. (Budapest, 1968)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Zlinszkyné Sternegg Mária: A hangszergyűjtemény újabb szerzeményei

angol cég mellett, Tomkinson "elegant Cabinet Pianoforte''-ját hirdeti.

9 Ennek pontos leírását nélkülözzük, de megjelöléséből — "a relatively small English house" — arra következtethetünk, hogy szekrény alakú törzsének középvonalában kiugró billentyűzete esztergált lábakon nyugodott, és a függőleges síkban elhelyezett húrokat keretbe foglalt selyem- vagy szövetbetét fedte el. d) Cottage Piano-kat, vagyis pianinókat. Erre vonatkozólag lásd A. J. Hipkins adatát, amely szerint Tomkinson a John Godwin szabadalmát pianinók;on is alkalmazta, sőt tökéletesítette volna. A mesterre vonatkozó adatok felsorakoztatása után vizsgáljuk meg a múzeumunkban őrzött Square pianoforte szerkezeti sajátosságait. A zongora hangterjedelme 5 oktáv -f kvint : —

c

4

. A billentyűk homloklapja profilált, az alsók elefántcsonttal, a felsők ébenfával borítottak. Az akusztikai berendezés jobboldalon, a hangszer 1

/

3 részét foglalja el. Jobbszélen állnak a keményfa tőkébe ágyazott hangoló szegek. A zöngelap hordozza a keményfa húrlábat. A szekrény hátfala mentén a keményfa függesztőléc húzódik. A hurok így jobbról balfelé táruló elrendezésben helyezkednek el. A basszus első oktávjában sodrott egyes húrok, a középfekvésben és diszkantban végig kettős a húrozás. Mechanikája csak két részből áll: a billentyűbe épített merev lökoből (Stösser) és a kalapácsból: nyél + aránylag apró kalapácsfej. Neve ,,lökő mechanika" (Stossmechanik). E mechanika vizsgálata során nem kívánunk visszanyúlni a XVIII. század első felében lezajlott előzményekig.

10 Elég utalnunk az 1709-ben, majd 1720ban Cristoforinál megjelenő fejlett, kiváltós lökő mechanikára, melyhez képest Tomkinsonó egyszerűbb, fejletlenebb. Cristofori vívmányát a német mesterek közül egyedül a freibergi Gottfried Silbermann veszi át, és kalapácszongorái készítésénél példaként lebeg szeme előtt. Más német mesterek előbb leegyszerűsített formában alkalmazzák az új kalapácsos mechanizmust, ami két — a XIX. század folyamán mindvégig uralkodó —típus kialakulásához vezetett: Stossmechanik és Prellmechanik, Gát József terminológiája szerint: lökő mechanika, csapó mechanika. Az első esetében a kalapács vég a billentyűzettel párhuzamosan, a hátfalba rögzített lécbe van beágyazva, s a kalapácsfejet (nyelével együtt), csupán a billentyűben épített merev lökő (Stösser) lendíti, taszítja fel a húrra. A kalapács saját súlyától visszaesik a nemezzel ágyazott támasztólécre. így működik a Tomkinson zongora a 2. sz. ábrán közölt mechanikája is. A csapó mechanika esetében a kalapácsot (fej + nyél) a billentyűbe rögzített fa-, később fémvilla (Kapsel) tartja. A billentyű lenyomásakor a billentyűvégen túlnyúló kalapácsnyél a merev Prelleistébe ütközik, ezáltal ütésre fellendíti a kalapácsot, amely a húrt megüti. A két mechanika technikailag tulajdonképpen egyenrangú. Mindkét egyszerű konstrukció olcsóságánál fogva széleskörű elterjedtségnek örvendett a 9 An advertisement dated November 1821, of a musical instrument firm named Charles and Edwin W. Jackson, 64 Market Street, may give us an impression of how pianos were valned at the time. The prices are termed 'moderate'. Heading the list, is an assortment of 'Elegant Cabinet Piano Fortes by Clementi and Co.' at $ 475, followed by 'Elegant ditto ditto by Tomkinson — a relatively small English house — at $ 425. Broad wood and Sons does not appear until fifth on the list with an 'Elegant horizontal mahogany' for $ 275." Loesser, Arthur: Men, Women and Pianos. New York 1954. 459. 10 Lásd: Zlinszkyné Sternegg Mária: Adatok a „piano carré" kialakulásának első állomásához. IMÉ VI. 1963.