Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 10. (Budapest, 1967)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Héjjné Détári Angéla: A Metamorphoses témáinak barokk változatai az Esterházy kincstár elefánt agyarán
Az elefántagyaron ábrázolt jelenetek technikai megoldása nagyon színvonalas: a faragás minősége arra vall, hogy B St mester gyakorlott kezű művész volt. 23 Plasztikája erőteljes, s az aprólékos részletek kidolgozása gondos. A felemelt karok, kinyúló faágak, hosszú botok aláfaragása bravúros, olyannyira, hogy az alaptól elválva szabadon érvényesülnek. Ez a tetszetős megoldás pár milliméteres, kis felületű tárgyak, testrészek kifaragásakor pedig merész, de ez esetben sikeres vállalkozás. A ruharedők és hosszú hajfürtök hullámzása, a falevelek részletes kimunkálása, gyöngysorok, apró kézfejek kifaragása, a meztelen testek izomjátéka, kicsiny fejek érzékletes arckifejezése mind sok finomságról, mester és műve kvalitásairól tanúskodik. A jelentős elefántcsont-faragó mester személyét a rendelkezésünkre álló B St monogram, és az 1687-es évszám alapján a XVII. század második felében, Németországban kell keresnünk. Ha kilétét megfejteni igyekszünk, akkor nyomon kell követnünk azokat a szálakat, melyek ebben az időben Nyugat-Magyarország és Nyugat-Európa között húzódtak. Buda eleste — 1541 — után Pozsony lett az ország fővárosa, a magyar országgyűlések színtere, s a legfontosabb kormányszékek működési helye. A király ós a főurak által gyakran látogatott város a XVII. században barokk művészetünk fontos központjává vált. Pozsony gazdasági és kulturális kapcsolata a XVI. századtól kezdve igen élénk volt Augsburggal, a német kézművesség gazdag városával. Az állandó összeköttetést számos magyar vonatkozású megrendelés és mű is bizonyítja. így például Pálffy Miklós nádor pozsonyi síremlékét az augsburgi Menneler modellje után készítették 1600-ban; Pázmány Augsburgban rendelt ezüstművet 1635-ben; s maga Esterházy Pál is Augsburgban készíttette elhalt fivére emlékére 1654-ben a vezekényi csatát ábrázoló óriás ezüsttálat. 24 De működött Pozsonyban is augsburgi származású ötvös, mint ahogyan az 1695-ben átépített középkori városháza freskóinak megfestésére a jeles és népes augsburgi ötvöscsalád tagja : Jonas Drentwett érkezett Pozsonyba. 25 Nem véletlen tehát, hogy a korábbi királypárti országbíró, Nádasdy Ferenc, az ország egyik leggazdagabb főurának egykor Sárvárott őrzött kincses tárházából származik éppen az — a már korábban említett — elefántcsontszobrocskákkal díszített ötvösmű, a „Bacchus kocsi", melyet az augsburgi Abraham Drentwett ötvös készített. 26 Ez az asztaldísz pedig a Wesselényi féle összeesküvésben részt vett Nádasdy 1670-ben történt lefejezése után az elkobzott kincstár több darabjával együtt a király hű Esterházy család birtokába jutott. Esterházy Pál nádor, atyja halála után, már kis gyermekkorától kezdve sokszor fordult meg az országgyűlések alkalmával a mozgalmas életű Pozsonyban bátyjával — a későbbi, 1652-es vezekényi csatában elesett —, Lászlóval együtt, s ifjúkora hosszú tanulóéveit is a közeli Nagyszombatban töltötte. Nem véletlen elhatározás tehát az sem, hogy a Pozsony és Augsburg között fennállott 23 Philippovich i. m.-ben az elefántcsont-faragók eddig ismert monogramjaiból készült összeállítása sajnos nem közli B St névbetűit, ezek szerint nem ismeri. Nagler: Die Monogrammisten c. művében szintén nem található. 24 Iparművészeti Múzeum — Esterházy kincstár anyaga. Leltári száma E. 60. 3. — A „Vezekényi tál" ismertetéséről készült tanulmányt az Iparművészeti Múzeum Évkönyve következő kötetében adom közre. 25 Garas Klára: Magyarországi festészet a XVII. században. Bp., 1953. old. 66. 26 Rosenberg, Marc: Der Goldschmiede Merkzeichen. I. Frankfurt a/M., 1922. Nr. 597/f.; Schoen Arnold: Nádasdy sárvári kincsei. A Műbarát. 1921. 15-16. sz. 282. old.
