Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 10. (Budapest, 1967)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Héjjné Détári Angéla: A Metamorphoses témáinak barokk változatai az Esterházy kincstár elefánt agyarán

Meggyűlölte ezenközben Krétát, meg a hosszú számkivetést, mert vágyakozott haza Daedalus immár — s foglya a tengernek. Minős elzárja a földet és el a tengert", szól ,,de az ég csak nyitva; gyerünk hát : mindenen úr lehet ő, de a tágas lég nem övé még." Szólt, s új művészet, mire most szive-lelke törekszik: s újul a természet. Tollat sürü rendbe rakosgat, Oktatgatja fiát: „Középütt szállj", adja tanácsát ,,

Icarus, erre vigyázz, nehogy aztán, hogyha alant szállsz, víz nehezítse a tollaidat, s tűz marja, ha túlfönt: szállj csak a kettő közt !" Dolgozik és oktat, s öreg arcán könnyei folynak, két keze is reszket. Csókot nyom gyermeki arcra, mit soha többé már, s szárnyán fölemelkedik, úgy száll, kísérőjét féltve, elől, valamint a madár, ha zsenge fiókáját fészekből légbe vezérli; ekkor a gyermek kezd a szilaj röpülésnek örülni, és vezetője fölé száguld, vágy vonja az égbe, tör magasabbra utat. Lágyítja közelben a hő Nap tollai illatozó viaszát, körítő kötelékét ; olvad a könnyű viasz : csupaszon csap-csapkod a karja, s már evezőtelenül nem fog vele csöpp levegőt sem, ajka kiált, apját szólítja, de elnyeli ekkor áradatába a kék tenger, mely róla nevet nyer. (Met. VIII. 183 — 189, 203 — 206, 210—214, 223—230) 27. jelenet: Háromalakos kompozíció: tunikás ifjú egy vele szemben álló, szintén tunikás, szakállas idősebb férfi kinyújtott kezébe egy kis tárgyat helyez, (ez letörött és hiányzik). Mögötte női alak, ki jobbját szívére helyezi, baljával hosszú köpenyét tartja (23. kép). 28. jelenet: Az ókor egyik legismertebb, s a modern irodalomban legtöbbször feldolgozott témáját illusztrálja: lefüggő drapéria alatt kelmével leterített zsámolyon, párnán, fiatal férfi ül: Pygmalion, a szobrász. Felemelt baljában bunkó alakú fakalapácsa (jobb keze letörött), előtte kis emelvényen szobor: fiatal női akt (24. kép), jobbját szemérmesen öle előtt tartja venusi pózban,, bal karjára lepel csavarodik. A műterem végében jelenet-elválasztó oszlop. Pygmalion nőtelen élt, nőtlen volt ágya sokáig. Nagy művészettel készített szobrot eközben hó elefántcsontból, amilyen szép nő a világra nem születik sohasem ; s a saját művébe bolondult. Mond gyöngéd szavakat, s azután ami kedves ajándék mindig a lánynak, elé viszi ; kagylót, sima kövecskét,