Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 10. (Budapest, 1967)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Héjjné Détári Angéla: A Metamorphoses témáinak barokk változatai az Esterházy kincstár elefánt agyarán

18. jelenet: Nagy szikla oldalához tapadva áll egy meztelen kis nőalak, és a földből kiemelkedve még két másik. Mellettük egy nagy, négylábú szörnyállat, három hosszú nyakkal és három fejjel: a Cerberus (17. kép). Középső fejét bottal érinti az alvilágba leszállott hosszú ruhás, koronás Junó. Athamas és Ino történetét ábrázolja : . . . .három fejeit fölemelve ugat rá hármat a Cerberus-eb; aJunó odahívja az éjszült nővérek csapatát, kiket engesztelni hiába. . .S mondja okát útjának, gyűlöletének, s hogy mit akar. S amit óhajt, ez : palotája ledőljön Cadmusnak, s Athamast vétekbe taszítsa a téboly. (Met. IV. 450—452, 469-471) Junó mögött szikla tetején két kis alak: egyik állva széttárja karjait, másik a szikla szélén térdelve lefelé nyúl a szakadékba fejjel lefelé zuhanó harmadik, Ino felé. 19. jelenet: A monda folytatólagos ábrázolása, melyet fa választ el az előző képtől: tunikás férfi, Athamas, nagy szikla felé lép. Előtte a földön királyi pálcája és koronája, felemelt kezeiben bokájánál fogva a magasba lendíti meztelen kisdedét, hogy a sziklához csapja (18. kép). Ovidius elbeszélésének részletei felvilágosítanak az istennő hiúságából fakadt szörnyű bosszújáról: s mint valamely vadat, űzi szegény, a saját feleségét; s anyja öléből most a mosolygó, karja-kitáró zsenge Learchust rántja ki, és valamint a parittyát, légben csóválgatja, s a gyermeki arcot a durva sziklákon veri szét. Most már megháborul anyja, hordva csupasz karján téged, csecsemő Melicertes, nem habozik, nem fél, terhestől ugrik a tenger habja közé ; s a nyomán felcsapva fehérlik a tajték. Futnak utána, ahogy csak győzik a sidoni társnők, s végső lábanyomát látják meg a szirti szegélyen ; nem kétlik : meghalt ; mellverve zokognak a Cadmus ház sorsán, hajukat tépik, mezüket hasogatják, s Junót, hogy nem igazságos, hogy szörnyű kegyetlen, vádolták. De bizony Júnó nem tűrte e sértést, és ki milyen mozgásban volt épp úgy kövesült meg. (Met. IV. 515—519, 522, 529 — 530, 543—548, 560) 20. jelenet: Az ismert Perseus legendakör ábrázolása: a harcos ifjú Perseus lépő alakja tunikában, sisakban látható, baljában kard, jobbjában a levágott Medusa-fej, melyet az előtte álló hatalmas, szakállas férfinak, Atlasnak mutat. Atlas jobbját csípője mögött tartja, baljában díszes botot emel vállához. Perseus vitázik vele (19. kép) :