Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 10. (Budapest, 1967)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Héjjné Détári Angéla: A Metamorphoses témáinak barokk változatai az Esterházy kincstár elefánt agyarán

11. jelenet: Lépő férfi alakját ábrázolja állattá változás pillanatában: emberfején két nagy szőrös, állati fül, karjain nagy szárnyak, egyik lába emberi, másik madárláb, csípője szőrös, mint a kecskének (11. kép). Egy tógás, előkelő tartású fiatal nő felé közelít, aki baljával faághoz nyúl fel, jobbjával visszautasító mozdulatot tesz. 12. jelenet: A tárgyon levő nagyobb sérülés, illetve hiány miatt nem teljes: a levegőben sugárkoszorúban lebegő istenalak, Zeus, jobbjában talán kard volt (sérült), baljában villámcsomó. 13. jelenet : Meztelen nőalak kúszik, Echo nimfa, akinek ekkor még volt teste (12. kép): Hát hogy Narcissust meglátja az úttalan úton, máris fellobban, s a nyomán szalad egyre titokban ; S minthogy megveti őt a fiú, megbúvik a berken, Az agyar sérülése és hiánya következtében fák között az ifjú Narcissusnak csak felső teste látszik: Körben gyep zöldéit, mit a forrás nedve növesztett, és erdő, mely a nap hevitő sugarát kirekeszti. Itt a fiú, a vadűzéstől s lankadtan a hévtől Szomját oltani vágy, s más szomj nő benne eközben, míg iszik ott, s saját képét meglátja, szerelme fellobban, s ami csak rezgő víz, testnek alitja. Megbámulja magát, nem mozdul, az arca se rezdül, Kába, kívánja magát, a varázs gyúl benne meg érte, vágyakozik s vágyott, fölgyúl és gyújtja a lángot. Hasztalanul csókkal hányszor csap a csalfa habokra. Elbágyadt feje végül a zöld puha gyepre hanyatlott ; és az urán ámuló két szemet éjszaka zárta. Már máglyát, remegő fáklyát, hordágyat emeltek : s teste sehol nem volt ; a helyében sárga virágot, hószínű szirmokkal körítettet, lelnek a réten. (Met. III. 370—371, 393, 411—413, 415,418,425—427,502—503, 508 — 510) 14. jelenet: Tunikája fölött köpenyt viselő, sisakos férfi álló alakja jobbját csípőre teszi, balját előre nyújtja, mintegy vitatkozó mozdulattal az előtte álló, köpenybe burkolt szakállas férfi felé. Az öreg jobbjával botra támaszkodik, balját méltóságteljes mozdulattal az ég felé emeli (13. kép). lő. jelenet: Az egykorú metszeteken gyakran ábrázolt elbeszélés első részét mutatja, mely egyébként az ovidiusi történettel és helyszíni leírással tökéletesen megegyezik, azt gazdagon illusztrálja : a legendás eperfa alatti forrásfoglalat három hasábra tagolódó építményén torzfejes vízköpőből víz csorog a kút szögletes medencéjébe. Ebből oroszlán iszik (14. kép).