Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 10. (Budapest, 1967)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Héjjné Détári Angéla: A Metamorphoses témáinak barokk változatai az Esterházy kincstár elefánt agyarán

5. jelenet: Az előző folytatása köves-sziklás talajon. Meztelen férfi sziklát emel a magasba, melyre a felhők közül fény sugárzik, egy másik férfi követ cipel. A harmadik meztelen alak térdelve nyilaz a felhőkben fénysugárban megjelenő, kicsinyített, szakállas istenalakra, akit jobbjában tartott villámcsomójáról ismerünk fel: ... s lett háború, mely küzd vassal, arannyal s vér-befutott kézzel csörget, ráz vad hadifegyvert. S jobb biztonságú hogy a felsőbb lég se lehessen, törtek az órjások, mondják, várára az égnek, s hegyre hegyet magasan halmoztak a csillagos égig. Ekkor a mindene-úr Jupiter veri át az Olympust, villámmal, s üti Ossáról le a Pelion ormát. (Met. I. 142-143, 151 — 155) 6. jelenet: Eltört fatörzsbe kapaszkodó ifjú igyekszik a fát maga felé húzva kidönteni, hogy kiszabadítsa az alóla két lábával kilátszó másik férfit. A képsorban következő 7. jelenet: ,,Az özönvíz". Szikla tövén kutya feje és ló feje látszik, a sziklán hosszúhajú, meztelen nőalak áll, összekulcsolt kezét könyörgőn a felhős ég felé emelve. Mellette térdelő férfialak, aki a kopár szikla oldalán kinőtt egyetlen szál növényt igyekszik letépni (8. kép). Ők a megmaradt emberpár: ,,

Deucalion és Pyrrha". Föld és tenger közt nem akadt már semmi különbség : tenger volt minden; partnélküli tágterü tenger. Víz ragad el legtöbb elevent ; s kit a víz rohanása kímél még, hosszas böjttel leigázza az éhség. Hegy magasul föl a csillagokig két csúccsal e tájon, Parnassus nevű bérc, felhőn túlnyúlik az orma. Itt hogy Deucalion (más földeket elfed a vízár) és felesége kicsiny sajkán száraznak ütődött, coryci nimfákhoz meg a bérc istenseregéhez esd, s ahhoz, ki a jóshelyet akkor birta, Themishez. Nem volt férfiú jobb, igazabb soha Deucalionnál, s isteneket jobban félő nő; mint felesége. (Met. I. 291—292, 311-312, 316—323) 8. jelenet: Az özönvíz történet folytatása: lefátyolozott nőalak, Pyrrha kőért hajol a földre. Mögötte férje, Deucalion szintén lefátyolozott fejjel, felemelt kezéből követ dob a háta mögé. Utánuk két gyermek alakja (9. kép): ,,. . . mint mentjük, mondd meg, Themis, ismét emberi fajtánk létre, te legszelídebb, lemerült lel künk te emeld föl." Ekkor az istennő meghatva ,,Ere djetek", így szólt ,,födve legyen fejetek, s a ruháto kat öv ne szorítsa, s hátra hajítsátok csontját a ha talmas anyának" ,,Mert nagy anyánk: ez a föld; s a kövek testében a mondott csontok: hát ezeket kell nékünk hátradobálnunk."