Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 10. (Budapest, 1967)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Mikes Ildikó: Beck Ö. Fülöp iparművészeti munkássága

dóriképpen hűen természet után alakítottam, és persze nem álltam meg, hogy a levelek és virágok közé emberi fejeket, alakokat, állatokat, rovarokat is ne elegyítsek".

11 Nem érdektelen idézni Beck Ö. Fülöp első jelentős kiállításon való részvételéről a korabeli kritikákat. Fontos volt ez a művész számára és fontos számunkra Beck O. Fülöp személyén túlmutatóan is, mert rávilágít a közönségnek a szecessziós stílushoz való hozzáállására is. Diner-Dénes József „érdekes művésznek" tartja és lelkesült hangú kritikájában a franciákhoz hasonlítja,, bár hangsúlyozza, hogy művészete azokétól elkülönülő, sajátos. „Rendkívül nagy érzéke van a figurális elemnek ornamentális alkalmazásában, valamint a formák organikus képzése iránt. Az ő munkáin a korsó füle-lába nem amolyan a tárgyhoz mechanikusan ragasztott valami, hanem az egésznek szerves része,, amely a dekorációból természetszerűleg nő ki".

12 A kiállított kollekcióhoz vázák, kancsók, tányérok, gyertyatartók, tintatartók és dohányzókészlet tartoznak. Müveivel nagy tetszést arat, de kedvét szegi az, hogy a zsűri nem méltányolja eléggé műveit, s a díjat — művészi szempontokat megkerülve — másnak ítélik. Nem becsvágy fűti, hanem saját művészi értékében éri sérelem, ami ellen akkor is tiltakozik, ha másokat érint. Ezt a sérelmet a külföldi siker, a párizsi világkiállítás ezüst érme csak kevéssé enyhíti. Az Iparművészeti Társulat megbízásából ezt a mintegy húsz tárgyat készíti, majd a főváros megbízásából egy ezüst dohányzókészletet a főpolgármesteri szoba számára, amely az említett 1898-as kiállításon szerepelt, s az; elkövetkezendő években készül még bronzból és ónból néhány műve. 1901-ben magyaros díszítő motívumokat rajzol Kecskeméten és vidékén s a Hortobágyon. A Gazdasági Egyesületek Szövetsége megbízásából plakettet és okmányt tervez, s ehhez gyűjt adatokat utazásain. Ezeknek az utaknak, valamint a Duna melletti Helemba faluban tett kirándulásainak motívumgyűjtését felhasználja könyvdíszítmények tervezésénél, amelyek egy része megjelent a Magyar Iparművészet c. folyóiratban. A népművészet és a népélet iránti érdeklődése a gödöllői művésztelep tagjaival való szorosabb megismerkedésekor csak fokozódott. Már 1898-tól kijárt Helembába a népművészetet tanulmányozni, ennek emléke az ekkor készült, oldalán körben aratókkal díszített bronzkancsó. De sem ekkor, sem később, 1908-ban Kalotaszeg vidékén tett utazásainak motívumgyűjtésével nem csatlakozott az akkor fellángoló magyaros stílustörekvésekhez, s azokat sem iparművészeti, sem szobrászati terveiben nem használta fel. Közben külföldi utazásai, főleg Olaszországban tett tanulmányútja, fokozottan eltávolítják az iparművészettel való foglalkozástól. A külföldi múzeumok tanulmányozása, azok tapasztalata után készült stúdiumai egyre inkább megerősítik szobrászi tudását és öntudatát. Az önmaga fejlődését aggályosan figyelő művésznek egyre több idejét köti le a szobrászat. Az elvi csatározások, gyakorlati próbálkozások és tanulmányutak eredményeként nagyon is tisztában van szobrászata feladatával, s éppen ezért, amíg szakmai tudását és szobrászi célját nem érzi elég biztosnak, hosszú évekig csak tanulmányokat folytat,, töprengve készülődik rá. Iparművészeti munkái is a készülődés egyik sarkköveként tekinthetők. Nem jelenti ez azt, hogy az iparművészetet kevesebbre11 i. m. 234-235. 12 Magyar Iparművészet 1899. jan. 17.