Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 10. (Budapest, 1967)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Tasnádiné Marik Klára —Huszár Lajos: Érmekkel díszített fedeles kupák és korsók
van naumburgi és thüringiai jelzésű is, nem is szólva a sok azonosíthatatlan jelzéssel ellátottról. Az Iparművészeti Múzeumban van egy olyan frankfurti fajanszkorsó, amelynek ón foglalata Meissenben készült, s ha figyelembe vesszük, hogy az aránylag terjedelmes gyűjteményben csak egyetlen freibergi kőcserépkupa fedele származik helybeli ón művestől, így tehát az előbbi példákat tekinthetjük általánosnak. Ezek a tények azt látszanak bizonyítani, hogy az edények szerelés nélkül hagyták el a készítő műhelyeket, s a kereskedelem valószínűleg az árusítás helyén adta át őket az ónműveseknek. Az ónjegyek évszáma azok érvénybe lépésére, esetleg a mesterré fogadásra vonatkozik. 8 Az éremöntvények igen nagy szórást mutatnak. A lőcsei C. R. mester drezdai éremművész hannoveri vonatkozású éremöntvényt foglalt a fedőbe (4. kép, 3. érem). W. M. mester ugyancsak Lőcséről, két magyar vonatkozású mellett (9, 10) felhasznált egy olyant is (21), amelyet — kevés eltéréssel — rajnai kőcserépkupán is megtalálhatunk (22). Tehát egy városon és egy műhelyen belül is rendkívüli szétszóródás tapasztalható. Található továbbá e csoportban rajnai kőcserépkupa müncheni éremmel (12), és — a hisztorizmus bizonyítékaként — XIX. századi metlachi boroskancsó XVIII. századi kegyérmes fedővel (14). Ez ismét azt bizonyítja, hogy nemcsak a közkeletű edények, hanem az érmek s az éremöntvények is — mint kereskedelmi áru — igen meszszire eljutottak, s a rendelkezésre álló, aránylag gazdag választékból a mesterek, a keresetnek megfelelően, esetleg a megrendelő kívánságához alkalmazkodva, használták fel őket. Az edények készítési helyére és idejére tehát az ónjegyek, még kevésbé az érmek felvilágosítással nem szolgálnak. A magyarországi fajansz mű vességgel kapcsolatban azonban elgondolkoztató tényt világít meg a négy lőcsei jelzésű példány. Igen valószínű, hogy a XVIII. század folyamán nem csupán ez a néhány német fajanszkupa érkezett kereskedelmi áruként Magyarországra, amelyek a nálunk addig nem készült formájukkal, újszerű, változatos díszítésükkel hozzájárultak az anabaptista (ún. habán) fajanszművesség lassú elmúlásához. T. M. K. 0 Weimer Mihályné közlése.
