Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 10. (Budapest, 1967)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Mikes Ildikó: Beck Ö. Fülöp iparművészeti munkássága

dekorative Entwürfe. Az ilyen könyvek divatosak voltak, s az új művészeti áramlatot voltak hivatva támogatni. Eredetük régebbi korra vezethető vissza, a romantika korának néhány, a növények és állatok „lelkével" foglalkozó műve tekinthető elődjüknek,

8 s bár megvíltozott tartalommal és céllal, de onnan örökli a szecesszió a növények iránti vonzalmát, s a romantika allegorikus növényábrázolásai örökítődnek már a preraffaeliták növényszimbolikájára is. Ezek a századfordulói könyvek több feladatot sűrítettek magukba. Olykor szépírói igénnyel megírt, a szimbolista irodalommal rokon asszociációk, költői képzelet, mely másokat is hasonlóra szeretne inspirálni, ugyanakkor a legegyszerűbb mintakönyv szerepét is betölt hetik. Elsődleges céljuk természetesen az új művészet melletti bizonyítás és agitálás. Mindegyik megegyezik abban az elvben, hogy az új művészet nem nyerhet a régi korok, hanem csak a természet tanulmányozásából. A természet formái gazdag lehetőségét tudják adni a formaalakításnak és a díszítésnek. ,,TJj erőt merítünk a természettel való érintkezésből"

9 — írja Grasset előszavában. A növénynek más itt a szerepe, mint korábban volt. Nem csupán felületi díszítés, szemnek kedves játéka, s nem is csak a növény alapformájából való konstruktív kiindulás, tárgy formálás. A szecessziós életérzés alapvető motiválója és legjellemzőbbje, hogy a tárgy nemcsak önmaga, hanem funkcionáló formájának „mélyebb összefüggéseit" is keresik, valamely növény formai adottságaiban és a növénynek, valamint a tárgynak az emberi érzelmekkel való korrespondenciáiban. S így túllépve feladatán költői emóciók, ritmus, zene, hangulat hordozója, akár egy szobrászi alkotás. A minden felületet elborító hajladozó, kusza növényzet megjelenése nemcsak a historizmusban újramelegített klasszikus stílusok ellen induló újat akarás, a klasszikus teher alól felszabadított művészet megteremtésére irányuló törekvés eredménye, hanem benne ötvöződik a századvégi szimbolista mozgalom gondolati tartalma, szépségkultusza is. Közeli rokona a szimbolizmusnak Ruskin is, aki a szépséget látja egyedüli erőnek, mely az emberiséget neveli, s a századvég emberének alapélménye, a kapitalizmus elembertclenítő hatásának egyre inkább megmutatkozó jelei fokozottan ösztökélik öntudatlanul is ezt az eltárgyiasulás elleni elvet: személyesebbé tenni a környezet tárgyait. Beck O. Fülöp művei ennek, a természet formáit szem előtt tartó, konstruktív elvnek az eredményei. Szobrászi beállítottságához érthetően ez a plasztikusabb lehetőségeket nyújtó stílus volt a legalkalmasabb. A tárgyak manuális kivitelezése is a hozzá közelebb álló szobrászmunka jellegű mintázás és öntés, s nem a domborítás. Műveinek legnagyobb részét bronzból önti, de kísérletképpen ónból, olykor ezüstből is dolgozik. 1898-ban, Hanauból való hazatérte után, Rath Györgynek, az Iparművészeti Társulat igazgatójának felkérésére készít először iparművészeti tárgyakat. Ráth ismerte Beck Ö. Fülöp érmeit és tudott iparművészeti terveiről is. Mint az 1900-as párizsi világkiállítás iparművészeti részlegének szervezője megbízza Becket, hogy a szegényes magyar fémművesség párizsi szereplését műveivel előnyösebben befolyásolja. 8 Orandville, J.—J.: Les fleurs animées. I-II. Paris, ó. n. (1850?); Verneuil, P.: Étude de la plante. Son application aux industries d'art. Paris, é. n. 9 Grasset, Eugène : La plante et ses applications ornementales. Paris, 1896. ; Eckmann, Otto: Neue Formen dekorative Entwürfe. Berlin, 1896.