Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 9. (Budapest, 1966)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DECORATIFS - Ivánfyné Balogh Sára: Köszöntőkártyák az empire és biedermeier korból

az I. E. jelzés. A betűk jelentése Josef Endletzberger. Ez az ügyes vésnök (szül. St. Pöltenben 1779-ben, meghalt Bécsben 1856), aki mint a bécsi Hauptmünzamt vésnöke ment nyugdíjba, csaknem egyedül formálta a kor bécsi specialitásává fejlesztett ,,Kunstbillet"-eket, amelyeknek magas ára éppen abból adódott, hogy nem sorozatban, tucat- vagy százszámra készültek, hanem legtöbbnyire teljesen egyedi darabok voltak. Endletzberger maga volt a lelke annak az érdekes kis társaságnak, amely ezzel —- a „Vormärz" időkre oly jellemző —, kisművészettel foglalkozott. Mint metsző és jóízlésú ember, akinek eleven kapcsolatai voltak olyan altwien mesterekkel, mint az akkoriban legtöbbre becsült Ferd. Waldmüller (1793—1865) vagy Jos. Danhauser (1805— 1845), Endletzberger egyesítette magában az előfeltételeket ahhoz, hogy nagy gyűjtőknél is igen értékelt, trivialitásoktól mentes, finom hatású kis „Glückwunschkarte"-kat készítsen. Ezek nem nagyigényű műalkotások, de kedvesség, ízlés és báj egyesítésével általuk valódi bécsi hangulatképek jöttek létre. Eleinte teljesen egyedül készítette Kunstbilletjeit, amikor azonban az érdeklődés és kelendőség különösen a bécsi műkereskedők révén, mint pl. a Lyka könyvében is említett Paterno vagy Tessaro által állandóan növekedett, amihez még az export is hozzájárult, kénytelen volt mind több és több segítő kezet bevonni a munkába. Ezek mind az ő modorában dolgoztak. A lelke a munkának mindvégig ő maradt, aki saját maga költötte a rímeket is mondatszalagjaira. Később azonban az öreg Endletzberger visszavonult, átengedve helyét a konkurrenciának, amely ugyan olcsóbbá tette ezt a műfajt, de a fokozódó tömegtermelés következtében a színvonalat egészen a préselt képig és levelezőlapokig alaposan le is süllyesztette. Választékosság, művészi összeállítás és gondos kivitelezés tekintetében gyűjteményünk kimagasló értékei még az F. G. (F. Giry) és J. R. (Josef Riedl), valamint a J. F. M. jelzésű kártyák, amelyek mind a legkülönfélébb anyagok applikálásával készültek, Endletzberger modorában. Befejezésül kiemeljük legalább a kiadók neve szerint a J. Adamek, Anton Berka, G. Gruber, H. F. Müller, Jos. Otto, Anton Paterno, D. Sprenger, Anton Tessaro és C. G. Vesco-féle sorozatokat, mintegy ízelítőt adva a kártyák sokféleségéről. Ezeknek a sorozatoknak és egyedi daraboknak gyűjteményi szép elrendezése múzeumunk egykori tudományos tisztviselője, néhai dr. Romhányi Gyula hozzáértését, finom ízlését és e kis lapocskák iránti vonzalmát tanúsítja. A kevés változtatással és variálással mind gyakrabban ismétlődő motívumok fokozatosan kimerítik a vásárlóképes publikum érdeklődését, amely el is fordul tőlük, a szellemi háttér megváltoztával a színvonalas Wunschkarte virágzásának ideje lejár. A tömegtermelés által elsekélyesedett köszöntőkártya a század közepén már csak a kritika nélkül vásárlók igényét képes kielégíteni. Az empire és biedermeier köszöntőkártyák pedig étui-kben, antik kommódok fiókjaiban pihennek tovább, vagy múzeumi gyűjtemények megbecsült darabjaiként vetítik a néző elé, leszűkített keretben, koruk iparművészeti formakincsének és a társadalmi mondanivalónak hű türkörképét.