Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 9. (Budapest, 1966)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DECORATIFS - Ivánfyné Balogh Sára: Köszöntőkártyák az empire és biedermeier korból

írja Széphalomból Sipos Pálnak 1814. december 14-én: „Két három esztendő ólta ez a játék foglaltatja el a Metropolitákat, hogy új esztendőre valami játékos képek metszettessenek, s minthogy az illy frivolitáson némellyek kapnak, árulóik sokat nyernek. Okt. és Jan. (!) közt alig lehet metszőt kapni, ki ezen kívül egyebet dolgozzon. Ezt írja nekem Trattner, nem tudom isméred-é azon dibdábságokat, a képek ollyan kicsinyek, mint levelem egyik lapjának hatoda; egy rettenetes csuda ábrázolatú férfi térdel, s egy megnyílt fedelű pixist nyújt fel; s ha az, ki kezében tartja a képet, eggy kis papirosát megránt, egy áportírozó kutya eggy szívet tartva ugrik elő, a deviz ez : »Nehmen Sie mein Herz !« s efféle bolondságok. Ezen és Európa Megszabadítóján — a'kik most Bécsben vannak — múlt, hogy Barcsai reze nincs kimetszve. A' bolondságok ideje elmúl ma, holnap, 's az inscriptiónak eggy expl.-ját fogod venni. Sokkal tartozó barátod K. F."

12 Napjaink nagy művészettörténészének, Farkas Zoltánnak tollából jelent meg a Tükör hasábjain 1941-ben a biedermeier kor kedves megnyilatkozásait felidéző cikke „Biedermeier emléklapok" címmel. Mint a kor alapos ismerője, a kézi festésű kártyák küldésének a trencsénteplici fürdőélet keretében festi meg társadalmi hátterét, felkeltve az olvasóban a biedermeier egész hangulatát. De visszatérve a készítési technikára, ennek újabb változatait jelenti ismét, amikor a színezett homok és üvegpor, gyapjúhulladék, madártoll, halpikkely, gyöngy, gyöngyház, üvegkövecskék képezik azt a készletet, amelyből a dilettáns is meríthet, hogy köszöntőkártyáját, vagy az azzal oly rokon, a kor „érzelmi" divatjára szintén jellemző, emlékkönyvbe való albumlapot készítsen (vagy esetleg rátermettebb kézzel készíttessen titokban). Ha pedig művészi érzékkel bíró megrendelők művészekkel, ügyes grafikusokkal összefognak, pompás „Kunstbillet"-ek keletkeznek, a biedermeier kor ránk hagyott emlékei között ezek a legfényűzőbbek. A díszítési elv ekkor már csaknem mindig azonosan a következő: préselt aranypapír szegéllyel keretezett erős, kemény papírból való, kreppel vagy gaze-zel bevont hosszúkás négyszögű, vagy négyzet alakú mezőben fejezik ki a szimbolikus ábrázolások a képletes kívánságot, a titkos üzenetet, applikált virágok, moha, szalma, gyöngyház, csont, teknőc vagy üvegdarabkák felhasználásával. A legszebb hatást a kor kedvenc anyagával, a gyöngyházzal érik el. A préselt aranypapír keret erősen emlékeztet az egykorú bútordarabok bronzvereteinek motívumaira, sokszor teljesen azonos azokkal. 12 Kazinczy F. levelezése. XII. köt. Közzétette Váczy János. 1902. 257. II. KÜPTÁBLA —> 1 — 3. Színezett rézmetszet. 1800 — 1820 között 4. Porcelándekorra emlékeztető finom rajzú színezett rézmetszet. 1820 körül 5. Színezett rézmetszet csapófödél felhajtása után a kottán olvasható befejező szöveggel. 1820 körül 6. Reteszes szerkezettel ellátott kártya. Színezett rézmetszet. A retesz elhúzásakor láthatóvá lesz a félbeszakított kívánság folytatása „négy szem között" 1810 — 30