Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 9. (Budapest, 1966)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DECORATIFS - Ivánfyné Balogh Sára: Köszöntőkártyák az empire és biedermeier korból

de az Iparművészeti Múzeum állagában fellelhető más ilyen gyűjteményi rész is bizonyítja, miden társadalmi körben megvolt irányukban az érdeklődés. Érdekesen világít rá erre az alábbi eset: Marianne von E y benberg 1808. december 18-án és e megkezdett levélnek folytatásaképpen december 23-án keltezett soraival Prágából ajándékba küld Goethének néhány ilyen köszöntőkártyát, amelyek —• mint írja — nem éppen művészi alkotások, de jó bizonyítékai annak, hogy Bécs nem szűkölködik ,,industriöse" spekulánsokban, hiszen a kártyák roppant változatosak és figyelmezteti a költőt, ne mulassza el az egyik transzparens kártya átvilágítását. Goethe 1809. január 10-án köszöni meg ezeket Weimarból. ,,Es ziemt sich theure Freundin um keine weitere Saumniß und Sie müssen sogleich den lebhaftigsten Dank empfangen. Die zierlichen, nickenden, bückenden und salutierenden kleinen Geschöpfe sind glücklich angekommen und haben nicht allein mir, sondern ganzen Gesellschaften, in denen ich sie produziert, viel Vergnügen gemacht."

6 Hogy a gyűjtőknek aránylag csak kis köre foglalkozott és foglalkozik ma is ilyen kártyák gyűjtésével, annak tulajdonítható, hogy piacuk egyáltalában nincs, pusztuló mivoltuk miatt nem gyűjthetők oly mértékben, mint a kor egyéb művészeti emlékei, nem is reprezentálnak akkora értéket. Olykor-olykor öreg bútorok fiókjaiban, vagy egy-egy rég nem olvasott könyv lapjai között bukkannak fel, hogy azután antikváriusok útján hamar kedvtelőkre leljenek. A legnagyobb bécsi gyűjtemények Albert Figdor, A. Hay mann, Frau Karl Mayer, Frau Deutschmann von Grimburg birtokában voltak, Münchenben pedig S. Lämmlenel abban az időben, amikor Pazaurek megrendezi 1904-ben Reichenbergben „Újévi köszöntőkártya" kiállítását, amit azután az 1907. évi stuttgarti kiállítás követett. Külföldi múzeumokban is találtunk ilyen gyűjteményeket. így a müncheni Historisches Stadtmuseum például „Münchener Museum der Liebeserklärungen und Glückwünsche" című kiállításban mutatta be hasonló természetű anyagát.

7 Napjainkban az „Alte und Moderne Kunst" adott „Ich wünsche Ihnen..." cím alatt a mai ember számára rövid összefoglalást erről a témáról.

8 Az újabb kori kívánságkártyák kialakulásának előfeltételei adva voltak — mint mondottuk — a XVIIL, XIX. század fordulóján, némelyik készítésének ideje még régebbre nyúlik vissza. Eleinte sajátkezű rajzhoz, vagy rézmetszési technikához ragaszkodnak, kézi színezéssel díszítve a lapot. Művészek állítanak elő ilyen kártyákat, hogy pénzt keressenek és dilettánsok, hogy néhány krajcárt megtakarítsanak, de lehet, hogy azért is, hogy az intim jelleget még jobban hangsúlyozzák. Többek között Fragonard és Adolf Menzel is készített ilyen köszöntéseket, de csak egészen szűk baráti kör számára és így nem kerülhettek a nyilvánosság elé. Máskor gyermekek készítettek kezdetleges, de a 6 Goethe u. Österreich. Briefe u. Erläut. A. Sauer. II. 1904. 219. 7 Itt a müncheni vonatkozású érdekességek egyik legnagyobb gyűjtőjének tartott Kari Pröbst nyugalmazott ügyvéd kalauzolja az általa összegyűjtött anyag között az érdeklődőket. így foglalja össze a gyűjtemény lényegét: „Ami e házban látható, az az Érzelem, s aki ezeknek az emlékeknek láttán elmosolyodik, annak inkább távoznia kellene erről a helyről." Frith, Wilhelm : „Im Haus der Gefühle ist Lächeln verboten." Die Presse, 30/31 Mai 1964. 8 Alte u. Moderne Kunst. 1961. 1. sz.