Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 9. (Budapest, 1966)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DECORATIFS - Ivánfyné Balogh Sára: Köszöntőkártyák az empire és biedermeier korból

A gondolatmenet a továbbiakban jellemezni kívánja a díszítményeket, készítési technikákat, vázolja a történelmi hátteret, tájékoztatást ad a kártyák fontosabb készítőiről. A kártyákon mutatkozó motívumkincs teljesen rokon egykorú poharak, porcelánok, bútorok és bútorkárpitok, gyöngyhímzések, keresztszemes hímzések, könyvdíszek, sőt régi temetők töredező sírköveinek romantikus motívumvilágával is. Interieur és divat egyaránt képviselve van a lapok tervszerűen összeválogatott sokaságában. A gyűjtemény legrégibb darabjai még a XVIII. század végéről valók, XVI. Lajos stílusában. Ezt követik az empire stílusjegyeit magukon viselő kártyák a XIX. század első két tizedéből, majd további két évtized keretében a biedermeier bilietek zárják le a sort. Mindegyik fázis külön-külön magán viseli a kor egész hangulatát. Politikai háttér a Napóleon ellen megkötött orosz-porosz-osztrák Szent Szövetség az egyetértés, önfeláldozás, emberszeretet eszményeivel. De mindez Metternich kancellár elnyomó uralma alatt egészen másképpen alakul Ausztriában, mint amiért Franciaországban a forradalom polgárai küzdöttek. A biedermeier kispolgár életében a politikai és ezzel a hazafias elem is teljesen háttérbe szorul, átengedve helyét a virágnyelvnek, aminek éppen a köszöntőkártya beszédes kifejezője képeivel és a rávitt szövegekkel egyaránt. Minden érdeklődés forduljon és fordul is az apró-cseprő mindennapi kis kérdések felé ; a polgár foglalkozzék kizárólag hivatásával és családjával. Mindent ellep a szerény háziasság szelleme. ,,A nyomasztó politikai légkörben, amely súlyosan nehezedett rá a lelkekre, belülről lehetett csak emberhez méltó világot teremteni, olyan világot, amelyben érdemes és szép élni."

4 A polgárságnak a romantikába süppedően és ennek következtében bekövetkezett hanyatlását nevezi el Ludwig Eichrodt lekicsinylő csúfnévvel biedermeierségnek. Csak jóval később, amikor a klasszicizáló új romantika írói által az elavultnak minősített romantikát lassan újból felfedezik, válik a „Biedermeier" a levendulaillatú, virágkoszorús régi szép idők fogalmává. A befelé forduló életvitel, a társadalmi érintkezésekre korlátozódó életmód érzelmes hangulatából adódik a kor iparművészeti tárgyainak egész formaalkotása, megkapó varázsa, az öltözködés nőies bája. A lakásoknak meghittségre törekvő kialakításában éppen úgy, mint ezüstön, porcelánon, a köszöntőkártyán is megjelenik az angol hatás, különösen Wedgwood modorban a század elején. És az empire sokáig él tovább a köszöntőkártyán, annak ellenére, hogy az itt tárgyalt típusok elterjedése, rendkívüli változatossága tipikusan biedermeier jelenség, különösen a XIX. sz. húszas éveitől kezdve. Romantikus érzelmek, vágyódás, ábrándozás, záporozó könnyek találkozáskor éppen úgy, mint elváláskor, a bánatosság, az epekedés — amit a Napóleon ellen viselt háborúk is indokolttá tesznek •—, mind kifejezést nyernek a beszédes lapokon. Fel-felbukkan a wertheri szentimentalizmus és miként Werther lelkiállapotában sokan ismernek rá abban az időben saját érzelmeikre, a „Wunschkarte" az érzelmek képletes kifejezésére bizonyult kedvelt eszköznek. A középkori vallásos tartalom helyébe a világi örömök és földi szomorúságok kifejezéseképpen bőségszaru, fátyolos urna, obeliszk, vagy repkénnyel befutott kőlap, s mellette álló nőalak kerül. Intérieur, parkok, tájak képezik a mondanivaló hátterét, a lapocska benépesedik szimbolikus tartalmat jelentő személyekkel, amorettekkel, állatalakokkal. A virágnyelvben sűrűsödik a tartalom és felelevenedik a virágszimbolika, amivel az európai művelődéstörténet során annyiszor találkozunk. 4 Erdélyi Miklós : Schubert. Bp., 1963. 73.