Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 9. (Budapest, 1966)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DECORATIFS - Ivánfyné Balogh Sára: Köszöntőkártyák az empire és biedermeier korból

IVÁNFYNÉ BALOGH SÁRA KÖSZÖNTŐKÁRTYÁK AZ EMPIRE ÉS BIEDERMEIER KORBÓL Egy „pesti vizsgáló"a Honművész 1836. évfolyamában azt írja, hogy „sokkal ismeretesebbek a billet név alatt forgó látogatási vagy tisztelkedési kártyák, hogy sem miségükró'l felvilágosítás kívántatnék. A művészetnek ez is egy terebély szorgalmi ága. Leginkább foglalatoskodtatnak réz s kőmetszőket, nyomtatókat, rajzolókat, aranyozókat, s. a. t. Legegyszerűbb biliétek a könyvnyomtató műhelyben készíttetnek, ezeket követik a durva metszvények. Művésziebbek a vegyes színű besajtoltak. . . Jeles művekkel kedveskedni tisztelet jeléül annál ajánlhatóbb, mennél képesebbek vagyunk mű által nyilatkozni, czélzott érzést gerjeszteni s mennél jobban terjesztik ezek a szép iránti hajlandóságot is. De kérdés, eszközöltetik-e mind ez a pár garas vagy forint kerítette billet által?"

1 Már az egykorú sajtóban, sőt irodalmi értékkel bíró megnyilatkozásokban is szerep jutott a köszöntőkártyákra vonatkozó reflexióknak. Érdemesnek tartom, hogy az Iparművészeti Múzeumban levő gyűjtemény régebbi darabjait mi is vizsgálat tárgyává tegyük, mert ma már korántsem mondható, hogy sokkal ismeretesebbek, „hogy sem miségükről felvilágosítás kívántatnék." Talán már több generációnak fogalma sincs egykori létezéséről, a köszöntőkártya társadalmi szerepéről. Az Iparművészeti Múzeum birtokába jutott 1927-ben — fennállása óta egyik legjelentékenyebb adományozás keretében — a nagyértékű Procopius gyűjtemény, amit a múzeum még abban az évben ki is állított. A sokrétű, komoly értékeket tartalmazó gyűjteményben az iparművészetnek úgyszólván minden ága képviselve volt. Á köszöntőkártyák képezik az ajándék egyik érdekes és ritka csoportját, amelyben összegyűjtve találjuk azt a sokféle típust, ami éppen e téren az empire és biedermeier korra jellemző. A gyűjtő a nagyműveltségű numvári Werther Olga volt, aki előbb Procopius Vilmosnak, és ennek halála után dr. Perlep Antalnak lett felesége. Dr. Perlep, magasrangú pénzügyi tisztviselő nyugalomba lépésével a házaspár 1888-ban Grácban telepedett le és itt jött létre a nagy hozzáértéssel és áldozatkészséggel összeválogatott műgyűjtemény. Már akkor, amikor Csányi Károlynak, múzeumunk egykori igazgatójának alkalma volt a gyűjteményt ott, eredeti elhelyezésében megtekinteni, Perlepné közölte, hogy mindazt, aminek lakásában művészi értéke van, magyar létére, hazájához hűen az Iparművészeti Múzeumnak és a Szépművészeti Múzeumnak szánta. Ez a szándék vált valóra, 1 Honművész. 1836. I. 1. sz. 2 — 4. M. I. aláírás. 6 Iparművészeti évkönyv IX. 81