Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 9. (Budapest, 1966)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DECORATIFS - Katona Imre: Az Iparművészeti Múzeum besztercebányai térítője
Excellenciájának megkeresése vonatkozott a mennyiben az a többek között négy, mint egy húsz centiméter átmérővel bíró kerekded medaillonnal van díszítve. Minden medaillonban egy-egy alak foglal helyet, melyek feliratuk szerint a négy evangélistát jelképezik. E kendő becse a múzeumra nézve egyrészt a hímzés technikájában, másrészt a fejek stilizálásában rejlik, ezért volna kiválóan fontos, ha a múzeum azt a legközelebb megjelölendő »Magyar hímzések « czímú színes munkába felvehetne. Talán nem veendi Méltóságod szerénytelen ségnek, ha méltóságodat ezennel arra kérni bátorkodom, hogy nagylelkűségét eme szintén a beszterczebányai templomban őrzött hímzésnek a múzeum részére leendő átengedésével tetézni méltóztassék." A levélből tehát nemcsak az derül ki, hogy az 1665-ös évszámú terítő is a besztercebányai templom kincstáráé volt egykor, hanem az is, hogy az 1634-es Krisztus megkeresztelését és a négy evangélistát ábrázoló terítő is Besztercebányáról került 1889-ben az Iparművészeti Múzeumba. Az egyik, 1888. okt. 29-i fogalmazvány szerint Radisics Jenő ez év tavaszán ,,a beszterczebányai püspöki megyében járván, a beszterczebányai templomban" bukkant a szóban forgó térítőre. Mint Radisics írja ,,a térítőre, erősen megrongált fehér vászon alapon, többek között négy, az evangélisták képét magában foglaló médaillon van hímezve, színehagyott selyemmel." Tehát kétségtelenül itt is ugyanarról a térítőről van szó, mint az 1889-ben írt, részleteiben idézett levélben. A múzeumi leltárkönyv szerint a hímzés ,,oltár terítő" volt. Ennek megfelelően eredetileg a katolikus egyházi szertartásokban lehetett szerepe. Ez látszólag összhangban áll azzal, hogy a terítő közvetlenül a besztercebányai katolikus templomból került múzeumi tulajdonba. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a terítő egyik eddigi feldolgozója szerint az evangélisták fejtípusa — különösképpen Mátéé és Márké —- egyes erdélyi fejedelmek és főurak ábrázolásaira emlékeztet, elsősorban Bethlen Gáborra, Kemény Jánosra, I. Rákóczi Györgyre stb. (12.1.), érthetetlen, hogy miként kerültek protestáns fejedelmek és főurak eredetileg katolikus rendeltetésű oltárterítőre. Másrészt ugyancsak a terítő egykori rendeltetésére utal annak négyzetszerű formája és ennek megfelelő szimmetrikus kompozíciója is, mely négy •oldalról szemlélhető. Mint ismeretes, a katolikus templomok oltárainak mensája hátulról lezárt és csak három oldalról szemlélhető. Ennek megfelelően az •oltárterítők kompozíciós elrendezése is három oldalú, és a funkciónak megfelelően inkább tégla, mint négyzet alakú. Ez is arra utal, hogy a terítő nem katolikus, hanem protestáns templom paramentumául készült. A protestáns templomok úrasztalai ugyanis, szemben a katolikus templomok oltáraival, általában szabadon helyezkednek el, s így minden oldalról megközelíthetők. A terítő középmedaillonjában levő ,,Jézus megkeresztelése" jelenet azonban nem használatos sem az evangélikus, sem a református egyházak úrasztal-terítőin. Ezekből arra következtethetünk, hogy — bár a terítő protestáns templomaink felszereléséhez tartozott — mégsem úrasztal-térítőként, hanem más célra használhatták. A múzeum e térítőjének pontos párdarabja a pozsonyszentgyörgyi evangélikus egyházközség paramentumai között található. 13 A két terítő a középmedaillont körülvevő felirattól és a középmező átlósan elhelyezkedő virágdí13 A térítőről nem sikerült megfelelő és közlésre alkalmas fényképet szereznünk, •ezért megjelent reprodukciójára hivatkozunk. Magyarország Vármegyéi ós Városai sorozat, Pozsony m. 225.1.
