Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 9. (Budapest, 1966)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DECORATIFS - Balári Ferenc: Késő reneszánsz magyar ládák a bútorosztály újabb szerzeményei között
A XVII. századi magyar bútorok olaszkorsós dísze hasonló az e korban készült délnémet bútorok olaszkorsós díszéhez. Ez a jellegzetesen magyarrá vált motívum — mint fentebb láttuk — a XVII. századra jellemző délnémet igazodás előtt is élt Magyarországon, melynek következtében a délnémet hatáson túlmenően, bútorainkon e motívum párhuzamos fejlődésére és virágzására is kell gondolnunk. Múzeumunk ládái közül elsőnek a legkorábbi típust képviselő zöldre festett, faragott és aranyozott részletekkel gazdagított fenyőfa ládát ismertetjük 19 (1. kép). E láda konzolszerű taggal díszített, különálló talapzaton áll. A felső rész oldalrizalitos tagolású homloklapját négy akantuszlevélből alakított, szárnyas angyalfejjel koronázott pilaszter-faragvány három sávra osztja. A homloklap kialakítása szerint a koncentrikus tagolású ládák csoportjába tartozik, jellegzetes dísze az angyalfej. A középső, hangsúlyos sáv kapunyílásra emlékeztető keretbe állított betétlapját színesen festett, ferdén állított pajzsán és sisakdíszén vértől csöpögő törökfejet ábrázoló, trébelt vascímer díszíti. A láda magas, talpazatos felépítésével, súlyos arányaival, a gótikus ládakonstrukciót a reneszánszba átmenő délnémet ládákkal tart rokonságot, mely típus jellegzetes képviselője gyűjteményünkben egy 1627-es évszámú svájci láda (2. kép). E konstrukció ősének felismert talpazatos gótikus ládák Magyarországon is készültek. E típusból néhányat a korábban Magyarországhoz tartozó szlavóniai múzeumok őriztek meg. 20 A homlokzat fentebb leírt koncentrikus, hármas tagolása — mint arra már korábban hivatkoztunk — Magyarországon gyakori, és az eképpen tagolt ládák gyakran magas talpazaton állnak. Magas talpazatú a Nemzeti Múzeum sok gótikus hagyományt őrző intarziás, XVI. század első felében készült késmárki kelengyeládája is. 21 Két gazdagon faragott, gyümölcsfüzérrel díszített, XVII. századi felső-magyarországi talpazatos, festett láda közül egyet — egyszerűbb kialakítása következtében a mienkhez közelebb állót — a Nemzeti Múzeumban, 22 egyet — melynek fülkagylós díszítése a szepességi epitáfiumok faragásával rokon — a palocsai Salamon kastély egykori berendezési tárgyai között 23 találhatunk meg. Ládánknak homlokzat tagolása és akantuszlevélből kinövő angyalfejes pillére viszont a már említett Okolicsányi-láda kialakításával tart rokonságot. A középmező címerrel való díszítéséhez is találunk példát, így Bethlen Kata ládájának középmezejét festett családi címer tölti ki. A középrész jellegzetes, térkitöltő elemként alkalmazott, háromszögbe komponált angyalfeje a palocsai ládához hasonlóan a talpazat középtengelyén is megjelenik. A ládával rokon XVII. századi bútorok datálásához közelebbi támaszpontot nem nyújtanak, de a talpazatot díszítő konzol lendületesen ívelő vonala és az akantuszlevélek barokk felé hajló mintázása arra enged következtetni, hogy a XVII. század utolsó harmadában készült. 19 Leltári száma: 50. 218. 1. N. N. ajándéka. Magassága 101 cm, szélessége 148 cm, mélysége 74 cm. 20 Han, Verena: Umjetnicka skrinja u Jugoslaviji. Beograd, 1960. 3 — 4 kép, II. tábla. 21 Szabolcsi Hedvig : i. m. 14. kép. 22 Bárányné Oberschall Magda : i. m. 15. kép. 23 Divald Kornél : Felvidéki séták. Bp., é. n. 65.
