Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 8. (Budapest, 1965)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Molnár László: Reformkori hímzések és kézimunkák az Iparművészeti Múzeumban

kai ékesített levendulás-párnákat és zsebkendőtartókat. Az ülőgarnitúra felett, — amely Valero vagy Koch üzemében készített lampasszal volt kárpitozva — a falon széles ökörszemes aranykeretbe kerültek a hímzett pamutképecskék, majd az ajtó mellett a hímzett és gyöngyökkel gazdagított bojtos csengőhúzó. A terített asztal finom empire hatású kassai vagy miskolci keménycserép edényei és a pesti ötvösök ezüst evőeszközei mellett a szalagos szalvétatartó vagy az ugyancsak gyöngyökkel ékesített szalvétagyűrű kapott megtisztelő helyet. A belépő vendég pedig hímzett képecske vei kedveskedett a kisasszonynak. Az ellentét a tárgyak között éppen azok művészi vonatkozásában igen nagy. A korban, amelyet általános fogalommal „biedermeier"-nek nevezünk, ezek a tárgyak jelentik az enteriőr egységét, a polgári igény és művészeti szemlélet kiteljesedését, a gyáripar vagy a céhes műhelyek által létrehozott, valóban művészi értékkel bíró berendezési és felszerelési tárgyakkal szemben. Az otthoni hímzőtevókenység széles körű elterjedése mellett, a növekvő igények kielégítésére, egyre több kereskedő is foglalkozik egyrészt annak kellékeivel, mint a gyöngynek, fonalnak, szalagnak eladásával, másrészt a kész divatcikkek — gyöngyfűzések, erszények, hímzések — árusításával. A Pesti Kereskedelmi Lap tudósítása nyomán közölt statisztika elárulja, hogy Pesten 1840-ben már 32 szalag-, fonalkereskedő működik.

1 Ugyanez az összeállítás említi a pipere-, zsibárusok, szatócsok roppant számát is. A XIX. század első éveitől már elég szóles körben ismerünk ilyen hímzett munkákat elsősorban osztrák és cseh területekről. Hazai viszonyaink között 1 Budapesti Rajzolatok 1840., 91.