Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 8. (Budapest, 1965)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Zlinszkyné Sternegg Mária: Christian Then pianínója
felé. A kiakasztó szegek előtt a húrok rezgési csomópontjainak meghatározásához fent a kiindulóponton egyenes, oldalt pedig hajlított keményfa léc szolgál. A zöngelap merevítését hátsó oldalán bordázat biztosítja. A 75 hang húrozása a következőképpen oszlik meg: F x — lU-ig kettős, rézdróttal áttekercselt acélhúrok, (\ — H-ig kettős fómhúrok, végül a felső szólam 44 hangjára hármas húrok. A pianínó hangterjedelme hat oktáv + nagy szekund : Fi— g 4 . A fent leírt akusztikai berendezéshez kapcsolódik a húrokat megcsendítő ütőszerkezet: a mechanika. Alsó billentyűi elefántcsonttal, a felsők feketére pácolt jávorfával borítottak. A kalapácsfejek hegyes famagját több réteg vékony szarvasbőr borítja. A kézi megmunkálás jelei minden egyes kalapácson jól láthatók. A mechanika ún. álló angol mechanika, alsó tompító berendezéssel (2. kép). Működése: a billentyű lenyomásakor a billentyű végén rögzített, függőleges helyzetű emelőkar billenti át a kalapácsot az „F" jelű fémvillában rögzített fémszeg mint tengely körül; a kalapács borozott feje ütést gyakorol a függőleges síkban ferdén kifeszített húrra. Egyidejűleg a billentyű legömbölyített vége a „D" jelű emelő segítségével az „F" fémvilla tengelye körül elmozdítja a „C" jelű tompítót, és leemeli a húrról. A billentyű elengedésekor a „G" fémrugó eredeti helyzetébe, a húrra támasztja a tompítót. Összefügg a mechanikával a két pedál működése. A bal pedállal a „D" jelű emelőkar és a tompító a billentyűzettől függetlenül is működtethető, így a húrok utórezgése tetszés szerinti ideig biztosítható (= Forte). A jobb oldali ún. piano-pedál a halkítást azzal érte el, hogy működtetése esetén a kalapácsok alapállását a húrozathoz közelítette, ezáltal a kalapács menetének rövidítésével az ütés erősségét csökkentette. Ennek a szerkezetnek ma már csak fémpedálja és a kalapácsokat mozgató, nemezzel borított keresztrúdja („H") lelhető fel. Pianínónk alkotója, CHRISTIAN THEN (Thenn) 1803. október 28-án született Mellrichstadtban. 1834 novemberében költözött Augsburgba. Letelepedése és a zongorakészítő mesterség gyakorlásának engedélyezése iránt benyújtott kérvényét 1835. április 30-án kedvezően intézték el. 1836. április 4-én házasodott össze Augsburgban az ambergi származású Theresia Baurral, házasságukból hat gyermek született. 1842-ben a Frauentorstrasse 8. sz. alatt házat vásárolt hátsó épülettel, udvarral és kerttel, amelyet 14 évvel később 19 500 forintért adott el. Then 1866 tavaszán Münchenbe költözött, ott saját házat vásárolt a Briennerstrasse 27 /b. sz. alatt, új üzletet nyitott, augsburgi iparengedélyéről pedig lemondott. Augsburgi honosságát azonban fenntartotta. 4 Then mesterségbeli felkészültségére jellemző, hogy augsburgi tartózkodása idején két találmányát szabadalmaztatja. 1841-ben nyújtotta be a belügyminisztériumhoz első találmányának leírását, rajzát és modelljét: „Verbesserung den Ton der Saiten auf Flügel, Pianoforte einer Orgel ähnlich zu halten und nach Belieben stärker und schwächer tönen zu lassen. . ." Második találmányára 1843-ban kér szabadalmat: „für die eigenthümliche Behandlung des Resonanzbodens und des Steges bei Flügel, Pianofortes, zur Verbesserung des Tons im Discant durch eine festere Auflage des Resonanzbodens und Anwendung eines massiv gegossenen Metallsteges zur grösseren 4 A Christian Then életére és működésére vonatkozó adatokat az augsburgi városi levéltár őrzi. Ezek szíves közléséért Dr. H. F. Deininger levéltári igazgatót illeti köszönet.
