Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Katona Imre: A habán kerámia néhány kérdése
Batthyány Ádám rekatolizálása után, zaklatásai miatt következik be. Az újkeresztény és a helyi mesterek telephelyei általában egymáshoz közel vannak, sőt helyenként egybeesnek. A közelebbi vizsgálat megmutatja, hogy mind az újkeresztény, mind a helyi gerencsérek telepei az edénykészítéshez nélkülözhetetlen nyersanyagforrások közelében jöttek létre. Ilyen a mázkészítéshez nélkülözhetetlen antimon, réz és ón lelőhelyek találhatók Szalonokon és környékén. E bányák tervszerű művelésének emlékeivel már a XVI. század 60—70-es éveiben, Batthyány Ferenc és Boldizsár idejéből találkozunk a családi levelekben. 46 E lelőhelyeket feltehetően már a középkorban 46 OL Neoregestrata Acta Fase. 525. No. 37. Eszerint Batthyány Boldizsár Trencsén megyei ezüst- és ólombányákat is bérelt. A Batthyány-birtokokon számos újkeresztény vagy anabaptista gerencsért találhatunk a XVII. század első felében. A rohonci „Patika ház" 1635. évi leltára sok ,,újkeresztény" földedónyt említ. Földből csinált hordócskák és liktáriumnak való kék csészék mellett számtalan fehér csészét, medencét, kosarat, gyertyatartót, tányért, ,,kók likas iskatulyát", „kertésznek való kék fazekat" és „ecetes kék mázas korsót" találhatunk. A németújvári „új keresztény" gerencsért hét-hét hónapra szerződtették. 1635/36-ban 26 magyar forintot kapott „esztendőbeli fizetésében". Természetbeni járandóságként húsra való pénz helyett egy ártánt és egy fodor sót, míg a gerencsér inas csak egy fodor sót kap. Ha kályhát égettek még külön is kapott kősót, amennyit a máz elkészítése megkövetelt. A zöldmázat Pinkafőről szerezték be, ahol minden valószínűség szerint rézbánya vagy hámor működött. A zöldmáz alapanyaga ugyanis a rézoxid volt. Már Batthyány Boldizsár földesurasága idején, az 1570-es években, működött érchámor a szalónoki tartományban, sőt üvegkészítéshez alkalmas kvarchomok-lelőhelyek is voltak. A kvarcbánya kitermelését üvegbányászok végezték, akikről többször szó esik a család levelezésében és számadásaiban. A bányák üzemeltetése igen sok nehézségbe ütközött, különösen a rézhámor működtetése okozott problémát. Saller Farkas egyik 1572. június 21-ón írt levele szerint a vízhiány miatt „nem olvaszthatnak semmith az hámoron", míg máskor a lelőhely ércben elégtelen volta akadályozza a hámor folyamatos működtetését. Ugyancsak az ő leveléből tudjuk, hogy újabb ércbányák után kutattak s erre egy bányászt tartottak, kinek eredményei iránt a hosszú ideig távolban élő Batthyány Boldizsár is gyakran érdeklődött. Hozzá írja a Szalonokon élő Saller Farkas 1572. március 8-án: „Az Banyaz felöl azt írhatom Nagyságodnak, hogy mégh semmy Erczeth Nem talált, de ha talál, Nagyságodnak oda küldöm". A XVII. században különböző helyekről szerzik be a mázkészítéshez nélkülözhetetlen fémoxidokat és a kősót. Nem tudunk arról, hogy a gerencsérek munkáját anyaghiány nehezítené, sőt egyre gyakrabban olvashatunk róluk. Bizonyára fokozott termelékenységüknek tulajdonítható, hogy fizetésük — a korábbi évekhez képest — emelkedő tendenciájú. Míg korábban csak 26 forint volt „esztendőbeli fizetésük", 1641-ben a 32 forintos fizetés mellett még 13 köböl búzát, 8 köböl rozsot, másfél köböl hajdinát, másfél köböl kölest és másfél köböl árpát kaptak. 1641-ben Ilanz Prunner nevű „újkeresztény" tevékenykedik Nómetújvárott. Rászolgálhatott a bizalomra, mert Németújvár 1646. évi inventárjában nemcsak a „patika ház"-ban találhatók habán díszedények, hanem a „Hálószobában" és „Uram ő nagysága házában" is. 1645-ben már a szalónoki „patika házban" is mázas „újkeresztény" kemence áll. Rohoncon ugyanígy. Fizetése 1647-ben is változatlan. 1656-ban már Rohoncon is dolgozik egy „újkeresztény" gerencsér, aki — a számadáskönyv szerint — ezév „október 27. Jütt ide az munkára" Újvárról (Németújvár) néhány szolgájával együtt, A németújvári várban 1655/56-ban elkészül „az Gerencsér Ház", de — mint a számadáskönyv 28. oldalán olvashatjuk — „senki nem lakik" benne „ . . . gerenczer nincz aki bele szálana, meg haluan az elleöbeni, de az új keresztény kulcsár mostis mongya, hogy egj jo Gerenczert tud, aki ide való volna." A gerencsér-ház azonban nem sokáig állt üresen, mert a számadáskönyvek szerint 1656-ban már „Újkeresztény gerencsér lakik benne." Fizetése alacsonyabb az előbbiekénél: összesen 18 köböl búzát és rozsot kap, s egyheti húsjáradéka fejében 4 forintot vesz fel. Élete zaklatott, gyakran érik támadások. 1657-ben a németújvári kocsmárosné panaszkodik Batthyány Ádámnak, hogy „Az ott való Uy keöreöstény Gerenczer és az Barát majori ispán confine az nagyságod kocsmája mellett bort árulnak, teöbb bor is kél nálok, hogy sem mind az Nagyságod kocsmáján. . ." és az „uy keöreöstény kulezar" is tékozolja a borokat. A támadás ellenére Batthyány Ádám továbbra is megtartja, amit abból tudunk, hogy az újkeresztény
