Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Katona Imre: A habán kerámia néhány kérdése

szolgálataikat a Batthyányak elsősorban természetbeni juttatásokkal elégítették ki. A gallasári gerencsér — aki 1638 tavaszán, ele máskor is, huzamosabb ideig dolgozott a szalónoki és rohonci váraknak — korsókészítésért, a mosóház csempéinek kirakásáért a mestereknek kijáró napi bor és hús adagon kívül más természetbeni és pénzbeli juttatásban nem részesült.

42 A fizetésnek ez a módja általánosan jellemző az uradalom más jobbágy mestereire is.

43 Ezzel szemben az újkeresztény mesterek földesúrhoz kapcsolódó viszonyát szerződések szabályozták, melyek a jobbágy mestereknek kijáró közszükségleti juttatásokon kívül jelentős pénzbeli fizetést is megszabtak.

44 J. Boeckh német habán kutató Román János, a sárospataki habánokról írt tanulmányának kritikájában kiemeli, hogy az új keresztények 1621-es erőszakos letelepítésének tisztán gazdasági oka volt. Szerinte a habánokat azért biztosították különleges gazdasági és vallási előjogokban, mert jó és pontos adófizetők voltak és készítményeiket féláron adták a földesúrnak. A letelepítés oka másrészt a földesúr azon igyekezetében rejlik, hogy a növekvő kézművesség függetlenülési törekvéseit megelőzze, megakadályozza, munkaképes habánok kényszer-importjával.

45 Döntő különbség a sárospataki és a nyugatmagyarországi habánok helyzete között, hogy a Batthyány-uradalmakban az újkeresztények szerződéses alkalmaztatásával, a földesúr elismerte ezek önálló kézműves voltát, termékeire azonban — a szerződésben biztosított pénzbeli és természetbeni juttatások révén, a munka végzésekor minimális különjuttatással — minden egyéb felár-fizetés nélkül igényt tartott. A mesterek fent említett két típusának kétféle munkaviszonya arra mutat, hogy munkájuk is különböző egymástól, mind stílusában, mind minőségében. Míg a jobbágymesterek munkaviszonya a földesúrhoz feudális jellegű volt, az újkeresztény mesterekkel kötött és egy- vagy kétévenként megújított szerződés a kapitalizmus kezdeti jegyeit viseli magán. Ez a kerámiaművessóg gyakorlatában mutatkozó kettősség sajátos gazdasági és társadalmi viszonyokat és különböző ízlést, igényeket tükröz. A majolikát vagy fajanszművességet már a XV. század óta ismerték Magyarországon. Mátyás király budai műhelyének készítményei a külföldi fejedelmek ós főurak igényeit elégítették ki. A Mátyás halála utáni gyenge kezű uralkodók, valamint az egyre élesedő gazdasági és társadalmi ellentétek következtében a töröknek sokáig diadalmasan ellenálló nemzet ereje megtörik : az 1526-os mohácsi csatavesztés megnyitja az ország kapuit az előrenyomuló törökök előtt. Mohács után alig néhány évvel már Ausztria határain áll a török. Előbb a Rábaközt pusztítja el (1529), majd 1532-ben Kőszeget kezdi ostromolni. 1541-ben Buda is elesik. Az a virágzó reneszánsz kultúra, melyet Mátyás Budán és Visegrádon létrehozott, rohamos pusztulásnak indul. A meghódított országrész a törökök kulturális befolyása alá kerül, törökös szokások honosodnak meg, a török és a magyar katonát már alig lehet megkülönböztetni. Nemcsak ruháik, hanem fegyvereik is megtévesztésig hasonlítanak egymásra. A lakosság pénzben, terményben és áruban adózik a hódí42 Uo. pag. 320, 352, 71, 143, 283. 43 Uo. 362, 163. stb. 44 OL Batthyány cs. lt. Katonai és személyzeti iratok 327 — 353. sz. könyv 44/45. old. levő orvos részére szóló konvenció. 45 Román János : A habánok Sárospatakon. (Die Habaner in Sárospatak.) Sárospatak, Rákóczi Múzeum 1958. 409. Ism.: Boeckh, J.: Deutsche Literatur Zeitung 81. Jg. 1960. 247-251.