Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Kászonyi Andrásné: Andrea Bertinalli stukkátor és köre

2. kép. Fraknó. Részlet a várkápolna mennyezetéről Forehtenstein, Stuckdekoration aus der Burgkapelle kötő díszítményként használt gyümölcsfüzéres drapériánál, mely Prágában szeráffejről, Fraknón a kartusok két oldaláról csüng le. A prágai díszítmény női félalakjainak laposan mintázott volutával való összekapcsolása a sárvári stilizált állatok alakjának megfogalmazásához hasonló. Bertinalli másik hitelesnek mondható munkája, a loretói kegytemplom oldalkápolnáinak, továbbá a kápolnasor íveinek és pilléreinek stukkódekorációi, mind szerkezetben mind motívumban erősen rokonok a sárvári lovagteremmel. Az egyes kápolnák dongaboltozatát 3—3 változó alakú keret tagolja, melyeket volutás kartusok kapcsolnak össze. A kartusok két oldalán élénk mozgású, szárnyas puttók ülnek. Jó arányú testük megmintázása és a rácsavarodó lepel megoldása már ismert Sárvárról. A Nádasdy kápolnák pillérei feletti boltozatszakasz gyöngysorral kereteit téglalap alakú mezőit egyházi jelvények töltik ki, a sárvári trófeákkal azonos elrendezésben (3. kép). Utalunk arra a hasonlóságra is, mely a loretói kegytemplom és néhány bécsi, illetve Bécs-környéki templom stukkódekorációja között fennáll. A pilléroldalak és kápolnaívek vázából kinövő akantuszindáit (4. kép) azonos kandelláberszerű felépítésben megtaláljuk Klosterneuburgban és a bécsi Sehottenkirchében (5. kép). Különösen közeli a kapcsolat az utóbbival: hasonló a pilléroldalak angyalfejes mezőkkel való tagolása, a frízben elhelyezett drapériák és szeráffejes füzérek, továbbá a kápolnaívek feletti kartusok meg-