Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Jakabffy Imre: Az iparművészet irodalma és néhány könyvtári kérdése
A Szótárak, nyelvkönyvek, lexikának, címjegyzékek, könyvtárügy, levéltárak, atlaszok, helységnévtárak, jogforrások. B Filozófia, esztétika, művészet, iparművészet, ipari forma {korszakok és nemzetek szerinti csoportosításban), népművészet, irodalom, zene. G Építészet (nemzeti tagolással), D Szobrászat (nemzeti tagolással). E Festészet (nemzeti tagolással), képtárak. F Ornametika (stíluskorszakok szerint). G Grafika (nemzeti tagolással), nyomdászat, betűírás, rajzoktatás, karikatúra, kártya, exlibris, plakát, fényképezés. H Textil (keleti szőnyeg, gobelin és egyéb szőnyeg, csipke, hímzés, viselet, divat). / Kerámia (nemzeti tagolással). K Üveg, üvegfestés, mozaik, zománc. L Bútor, lakberendezés (nemzeti tagolással), hangszer. M Könyvkötészet, bőrmunkák. N Fémművesség, ötvösség (nemzeti tagolással), vasművesség, ón, óra és mechanika, csillár és világítás. O Érmek, plakettek, vésnöki munkák, numizmatika, heraldika, genealógia. P Múzeumok (nemzeti tagolással), kiállítások. Q Aukciókatalógusok (az aukciókat rendezők szerint csoportosítva). R Fegyverek; régészet, néprajz. S Történelem (főbb korszakok és nemzetek szerinti tagolással), földrajz, útikönyvek. T Csontfaragás, legyezők. U Színház, bábjáték, film, díszlet, rendezés, kirakat. V Papír, tapéta. X Kertművészet, virág. Y Technológia, technika- és ipartörténet (külön a magyar). Z Játékok. Katalogizálási gyakorlatunkban tehát minden könyvről, a leíró katalógus cédulán kívül egy vagy több cédula készül, aszerint, hogy tárgyköre egy vagy több témát érint. A cédula jobb felső sarkába írjuk a megfelelő betűjelzetet. Az egyforma jelzetű cédulák a megfelelő katalógus-fiókba kerülnek, ahol elválasztó lapok segítségével további csoportosítás, tagolás lehetséges a szakrenden belül. Öröklött és kényszerűen tovább folytatott szakozási rendszer ez: előnye, hogy a csoportokon belül a finomításnak, az alcsoportképzésnek nincs akadálya, hátránya, hogy lényegesen eltér az ETO logikus rendszerétől. Kétségtelen azonban az, hogy az olvasók többsége - bármilyen belső finomítása és logikus rendszerű katalógus áll segítségére — inkább a szóbeli tájékoztatási szolgálatot veszi igénybe, mintsem a katalógus cédulák szerint keresne eligazodást. A reference-szolgálatot teljesítő könyvtárosnak tehát a látogatók zöménél a passzív és aktív tájékoztatás minden formájával számolnia kell, 5 s így a szakkatalógus is elsősorban az ő tájékoztató és tájékozódó munkáját segíti elő. Maximalista és elérhetetlen könyvtári követelmény az, ha azt feltételezzük, 5 Frey Tamásné : A tájékoztató szolgálat határai a tudományos nagykönyvtárakban. — Magyar Könyvszemle 1957. 73 — 82.
