Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Jakabffy Imre: Az iparművészet irodalma és néhány könyvtári kérdése
kell vennie. A szakkönyvtári használhatóság ugyanis nem azon áll vagy bukik, hogy teljes-e saját szűkebb szakterületén, hanem azon, hogy konkrét problémák felmerülése esetén képes-e megnyugtató választ adni, képes-e a kutató tudományos munkájához kielégítő irodalmat produkálni. A múzeumi szakembereknek és a könyvtár külső látogatóinak irodalmi érdeklődési köre a könyvtár anyagában is visszatükröződhet, de csak bizonyos mértékig. A könyvtár használóinak e kétféle kategóriája (belsők és külsők) egymagában nem jelent feltétlenül sem a múltban, sem ma kétféle érdeklődési kört, bár kétségtelen, hogy régen éppúgy, mint napjainkban a múzeumi szakembereket elsősorban művészettörténeti, jelesül a reájuk bízott iparművészeti anyaggal foglalkozó irodalom érdekli, míg a külső olvasók körében főleg az iparművészet napi kérdéseivel, konkrét szakmai problémákkal foglalkozó irodalom kelt érdeklődést. A midenkori könyvtári vezetés, illetve a múzeum könyvtári irányítása — no meg természetesen a könyvvásárlásra fordítható dotáció — szabta meg a múltban éppúgy, mint manapság, hogy a könyvtár anyaga milyen mértékben elégítheti ki használóinak irodalmi igényét. Korábban főleg a múzeumi szempontok döntöttek, később már ezen túlmenően az egyetemes művészettörénet alapvető munkáit, legjobb bel- és külföldi folyóiratait is beszerezték, ami által az első világháborúig az Iparművészeti Múzeum könyvtára az akkor legjobban ellátott könyvtárak egyike lett. Figyelembe véve, hogy ekkor — egészen 1946-ig — az Iparművészeti Iskola (Főiskola) könyvtára is egyben ez a könyvtár volt, a didaktikai célokat szolgáló irodalom és segédletei (mintalapok, ornamentikái segédkönyvek stb.) tömegével kerültek raktárába. A két világháború között — a fennen hirdetett „kultúrfölényes" korszakban — a könyvtár gyarapodása sem minőségileg, sem mennyiségileg nem volt kielégítő. Megcsappant látogatottsága is, az olvasók zöme a főiskola hallgatóiból került ki. Felszabadulásunk óta a könyvtár — művelődéspolitikánk irányának megfelelően — amellett, hogy a műértők szűk körének szellemi igényeit kielégíti, az egyre szélesebb körre kiterjedő és elmélyültebb, iparművészeti érdeklődéssel rendelkező közönség tudásvágyának is szolgálatában áll. -Hogy ezt a nemes feladatot teljesíthesse, megfelelő tájékoztató szolgálattal, használható katalógus-rendszerrel kell rendelkeznie. A könyvtári címjegyzék egymagában nem elég az irodalmi kalauzoláshoz. Már félévszázaddal ezelőtt tömören utalt erre Radisics Jenő: ,,az olyan lajstrom, melyben mindössze címei találhatók a munkáknak, nem elegendő, kivált akkor nem, amikor a címek legtöbbször idegen nyelvűek, a dolog természeténél fogva azok, mert hisz a magyar irodalom, amennyiben iparművészetre vonatkozik, számba sem jöhet a külföldi irodalom gazdagságához képest". 4 Radisics e megállapításának utolsó része — sajnos — ma is aktuális, első része pedig ma is igaz. Még a szakrendbe tagolt címjegyzék sem pótolhatja a szakkatalógust. Az egyetemes gyűjtőkörű nagy könyvtárak általában az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) rendszer alapján szakoznak, s tulajdonképpen az ideális állapot az lenne, ha minden könyvtár rátérne e nemzetközi érvényű megoldásra. Mégis az a tapasztalat, hogy — főleg a kisebb szakkönyvtárak - - többnyire megokoltan mellőzik ezt, nem annyira elvi, 4 Szőnyi I. L. — Tantossy J. : i. m. előszó, VIII. old.
