Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Jakabffy Imre: Az iparművészet irodalma és néhány könyvtári kérdése

Az iparművészeti szakkönyvtárnak elvileg mindazt az írott anyagot össze kell gyűjtenie, ami az iparművészettel bármi módon összefügg. Ez természetesen csak ideális cél, ami felé haladnunk kell, a valóságban azonban ilyen könyvtár nincsen, s valószínűleg soha nem is lesz. A kiteljesedésnek nemcsak pénzügyi korlátai vannak, hanem tárolási, személyi, nyelvi stb. akadályokba is ütközik. Az Iparművészeti Múzeum könyvtára, mint szakkönyvtár, immár közel egy évszázados múltra tekinthet vissza, 1874-ben keletkezett. Mint általában a múzeumi könyvtárak, ez is kézikönyvtárból nőtt ki országos méretűvé. Fejlődósét, gyarapodását a múzeumi anyag tudományos vizsgálatával járó szakmai igény befolyásolta. Elsődlegesen tehát a múzeumi könyvtár a múzeológiai kutatómunka segítő szerve volt: nem öncélú és szervezetileg sem önálló intézmény, s bár állományának gazdagsága folytán kézikönyvtár jellegét a gyakorlatban már régen elvesztette — köteteinek száma ma 30 000 körül jár —, szervezetileg ma is a múzeum egyik osztályaként működik. Valójában az iparművészet irodalmának országos viszonylatban is egyetlen tudományos gyűjtőhelye, szakkönyvtára, így ennek feladatkörét is ellátja. A könyvtár első feladata — fogalmából eredően — a könyvek tárolása. Múzeumi szempontból tekintve ez arrà a kötelességre utal, hogy a szakmát érintő irodalmi anyag biztos helyen, műtárgy-együttes gyanánt őriztessék. Sokkal fontosabb ennél a könyvtár másik feladata, hogy a benne felhalmozott anyag a kutatás számára hozzáférhető legyen, mert maga a könyvraktár holt anyag, élővé pedig ezt a tárházat csak használata, használhatósága teheti. A használatnak megvannak a maga előírásos feltételei. Amíg régen — évtizedekkel ezelőtt - a könyvgyűjtemény néhány múzeumi szakember személyi használatára rendelt kézikönyvtár volt, addig később már meg kellett nyílnia a nagyközönség előtt is: szakképzett könyvtáros igazította el az érdeklődőket, s már igen korán, 1900-ban megjelent az első címjegyzék is.

1 Az iparművészeti érdeklődés század eleji mértékére is rámutat az a tény, hogy alig egy évtizeddel később, 1913-ban, már szükség volt újabb címjegyzék kiadására,

2 amit azután 1926-ban egy harmadik kiegészítés követett.

3 Mindhárom szakrendi beosztást nyújtott a tárolt könyvekről, miáltal az Iparművészeti Múzeum könyvtára azon kevés számú szakkönyvtárak közé tartozhatott, amelyek igen korán a szakirodalom tárgyi felosztását nyújtották. Mielőtt az alkalmazott szakrendről szólnánk, tisztáznunk kell, hogy mi volt és mi ma könyvtárunk gyűjtőköre. Eltérés van a múzeum gyűjtőköre és a könyvtáré között. A múzeum mint iparművészeti tárgyak megőrzője, egyrészt saját jellegénél fogva meghatározott műtárgyakat gyűjt, kialakult „profilja" van, másrészt megállapodásszerű elhatárolás alakult ki más múzeumok gyűjtési illetékességére nézve. Bár az iparművészet alkotásai anj^agukat, alakjukat, méreteiket tekintve igen eltérőek, mégis eléggé pontosan megvonható az a határ, ameddig egy tárgy iparművészetinek tekinthető. 1 Czakó Elemér : Az Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeum és Iskola könyvtárának címjegyzéke. Bp. 1900. 2 Szőnyi I. László — Tantossy József : Az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeum és Iskola könyvtárának címjegyzéke. Bp. 1913. 3 Szőnyi László : Az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeum és Iskola könyvtárának címjegyzéke. 1913 —1925. évi gyarapodás. Bp. 1926.